Munka itt, munka ott

Főiskolásként dolgoztam telefonkönyv kihordóként és egy csapágyboltban.
A főiskola után rögtön tanítani kezdtem, 11 évig dolgoztam Szakályban.

Közben megcsináltam két etapot mosogatóként (meg szobalányként, szauna takarítóként, saláta készítőként) Olaszországban.

Majd Mohácsra költöztem.

Voltam munkanélkülin.

Aztán Geresdlakon tanítottam majdnem 4 évig.

Onnak kimentem Ausztriába beteget ápolni.

Knittelfeld kb 3 évig.

A további pár kinti (osztrák, német) munkahelyemről ebben a bejegyzésben írtam.

2017-ben hívtak Geresdlakra május-júniusra helyettesíteni, és én mentem.

Szeptemberben pedig Nagypallon kezdtem tanítani, határozatlan idejű szerződéssel.

Különleges tanév volt. Nagyon sok tündéri gyerekcsoportot tanítottam már, de ezek a gyerekek valahogy totálisan különlegesek a közvetlenségükkel, barátságosságukkal, a hatalmas szeretetükkel. Elmondani sem tudom, mennyi mindent kaptam tőlük. Minden egyes nap. Szakmailag is kihívás volt, hiszen két tantárgyat kellett tanítani két osztálynak ugyanazon a tanórán, ilyet előtte még sosem csináltam. És kegyetlenül nehéz volt, hogy minden nap minden egyes szünetben ügyeletes voltam, mert itt nincs más, csak két tanterem, se tanári, semmi. Így a telefon, a számítógép is a tanteremben van, ami csörög órán, szünetben, mindig. A hab a tortán az volt, hogy át kellett venni az igazgatói -  iskolatitkári feladatokat. Státusz nincs, pótlék nuku, a munkát meg csináld. A most induló tanévtől 3 helyett 2 pedagógusnak kell ellátnia ugyanezt a munkát. És teljes összevonás lesz 1-4. osztályig. Már amikor erről évvégén tájékoztattak, tudtam: nem szeretnék maradni. A gyerekek miatt még gondolkodtam, de aztán döntöttem. Elmentem Mohácson és a környékbeli falvakba az önéletrajzommal. És figyeltem az álláshirdetéseket. A lehetőségek tárháza most szinte végtelen: irtózatos a pedagógus hiány, hatalmas a kínálat, csak tanárok nincsenek. Közben ajánlottak fel iskolatitkári állást és egy napközis tanítót is, elsős tanítót is. (Jó lett volna elbúcsúzni a gyerekektől, még egyszer meggöngyörgetni őket, elmondani, milyen nagyszerűek és hogy miért megyek el...)

Babarcra megyek tanítani, szerdán kezdés. 60 helyett napi 20 km, nincsenek igazgatói-iskolatitkári feladatok, tanítónak megyek, tanítanom kell. Ez is csak alsó tagozatos iskola, de csak egy-két tantárgyat kell összevontan tanítani, a többit felbontották osztályokra. A részleteket és a valós tantárgyfelosztást én is csak szerdán tudom meg. Az biztos, hogy németes leszek (nekem ez a lényeg), a többi hamarosan kiderül.

Ez lesz -ha jól számolom- a 15. munkahelyem. :)

Összefoglaló: 33. hét: lufinő

Összefoglalók 1-32. hét itt

Napjaim

Hétfőn délelőtt fogászati éves kontroll, időpont keddre; délután Dunafalva.

Kedden fogászat: töméscsere, fogkő-eltávolítás. És este végre vihar, néhány óra lélegzetvetvétel és felfrissülés a hetek óta tartó kánikulában.

Szerdán takarítós napot terveztem. Mosás, mosogatás, ablakpucolás... Reggel nem volt víz. Sebaj. Csináltam mást. Elmentem feltölteni a készletemet a sulikezdésre: ragasztó, hibajavító, filc, matricák, radír, hegyező... Pepkó: egyetlen sulis polc. Kik: szinte semmi. Teszkó: na itt volt sok minden, DE... Szinte semmit nem vettem, tényleg csak a legszükségesebbeket, mert valami irdatlan áron vannak a papírok-írószerek! Komolyan mondom: abnormális pénzeket elkérnek például egy szimpla, üres tolltartóért vagy egy füzetért. Plusz technika csomag, rajz felszerelés, tisztasági csomag esetleg, tesi cucc, iskolatáska, tornazsák és hosszan sorolhatnám. Ez egy szülőnek kész vagyon. (És erről litániát tudnék írni.)

Szintén szerdán derült ki, hogy az új munka papírjai hetek óra állnak, azaz intézkednem kell, ha szerződést szeretnék.

Csütörtökön jöhetett a vizes nap. De a mosógép hangja enyhén szólva fura volt... M. megnézte este: valószínű a szivattyúval szivattyúzunk... És megjött a mensi: mostanra volt várható, görcsölés 10/7. Kipróbáltam az új fájdalomcsillapítót: egész jó, csak az egekbe viszi a pulzust.

Pénteken leégett a kávéfőzőm és jött egy NÚSZ csekk. Letelt a gasztroenterológustól kapott két hetem a gyógyulásra, de mivel ez nem történt meg, jeleztem neki, hogy -sajnos- mennünk kell tovább.

Szombaton reggel régóta először listát írtam a teendőkről. 22-én kezdek dolgozni, nem szeretnék mindent addigra hagyni, no meg vannak fontos/határidős (...) dolgok is.

Vasárnap

Minden rágörcsölés nélkül haladtam a listámmal. Csak szépen, lazán.


Étkezés

Hú, ez most már egy hosszú sztori. És még nincs vége. Nem bonyolítom: július 14-én volt egy totál hirtelen, hatalmas begörcsölésem és azóta gyakran kérdezem meg magamtól: Ez kinek a teste? Mert nem az enyém, az biztos. Valami történt akkor, ennek próbálok utánajárni, és közben ismerkedem ezzel az új testtel...

Voltam folyamatosan orvosoknál, augusztus 2-án jutottam el gasztroenterológushoz. A görcs óta nem volt étvágyam és konkrétan leállt az emésztésem. Emellett hányinger, szinte étel undor, még a szagoktól is. Iszonyatosan nehéz volt bármit magamba erőltetnem, a húsleves és kis mogyoró, ami néha sikerült. A hasam még a víztől is ijesztő méretűre püffedt.

A gasztrodoki írt fel antibiotikumot, bélfallazítót, mert hogy többszörös letapadás van. És a legfontosabb feladatnak a hashajtást jelölte ki: szinte bármi áron ki kell ürítenem a felhalmozódott székletet a beleimből. Így megettem mindent, amitől mehetne a hasam, liszteset, tejeset, de 4 napig nem történt semmi, a hashajtó sem hatott. A hasam már majd szétdurrant, a komfortérzetem a béka feneke alatt. Vettem hashajtó gyógyvizet, az valamennyit segített, de maradtak a bélgörcsök, az étvágytalanság. Két hétig ment ez.

Vissza kell majd menjek a gasztrodokihoz további vizsgálatokra, mert csak minimális a javulás: néha van étvágyam, de enni akkor sem tudok sokat. Maradtam lufinő: a gyomromban mintha egy lenyelt lufi lenne, és hozzá jött a gyomorfájás szombat óta (de ez lehet, hogy a fájdalomcsillapítótól, közben túl vagyok egy 3 napos elég kemény mensizésen is). A hányinger és a szédülés valamelyest csökkent, a nyelvem sem olyan durván lepedékes már, olyan 3 naponta van minimális (kínlódós) székletem.

Elkezdtem megint azokat enni két napja, amiktől a görcs előtt nem volt panaszom. Tegnap  sikerült délelőtt ennem egy bébi adag kását és délután 2 kókuszos kockát. Viccesen hangzik, de én nagyon örültem ennyinek is. Ma (vasárnap) délelőtt elnyammogtam pár szelet sült bacont, délutántól estig fogyott el 3 kókuszos kocka és egy adag keto kávé (ezt egy hónapja is van már tán, hogy utoljára ittam). És estefelé sikerült egy természetes hasmarsot produkálnom, erre most büszke vagyok. :)

A legnehezebb volt a dolgot a fejemben helyre tenni. Nem akartam, de az elején (na jó, vagy 3 hétig) folyamatosan ezen kattogtam, másra sem tudtam gondolni, mint hogy vajon mi történik velem, bennem. Pedig ez a legrosszabb, amit tehetünk: ha belefeledkezünk a problémába, mert egy idő után már ki se látunk belőle/tőle. A probléma nem tűnik el attól, ha nem -csak- arra koncentrálunk, viszont javíthatunk saját hangulatunkon, életminőségünkön. 

Van javulás, nem vagyok elkeseredve, igyekszem megtenni a tőlem telhetőt: végig járom az orvosi utat is és figyelek a testemre és a lelkemre is.

Mozgás

Mozogni szeretek. A mostani állapotomban maradt a séta első sorban (ebbe tudatosan belehúztam a héten), mellette néha kis kocogás, és két napja megint tornázok Pahlaval, a 14 napos, kezdőknek szóló kis rövid tornáit csinálom reggelente.

Heti haladás: 60 km, idén eddig összesen 1114 km.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha