Kedd: itt is, ott is, amott is

Pénteken jöttem haza Ausztriából, ez a 4. napom itthon, és nem tudnám felsorolni, mi minden történt, annyira sok dolog. Ma sem volt másképp. Nagy része nem volt előre tervezett, de jól sikerült. :)

Fél 12-ig város, aztán spontán névnapi túra (bejegyzés sok képpel itt).

A -számomra- legszuperebb saját, mai fotóm:

Közvetlenül túra után 

- háznézés

- gyors bolt, délelőtt ugyanis elfelejtettem cukrot venni, az pedig kell a sütibe.

Süti? Cukor?? Igen. Holnap kezdek a régi-új munkahelyemen helyettesítő tanárként, és itt az a szokás, hogy névnapkor, szülinapkor az ember visz egy kis ezt-azt. Nem felejtettem ezt el, holnap kezdek, holnap van a névnapom, hát sütöttem a kollegáknak egy hagyományos sütit. Mindent venni kellett hozzá (liszt, vaníliás cukor, mazsola...), a cukor később jutott eszembe.

- Öt perc alatt összedobtam a sütit és betettem a sütőbe. Amíg sült, gyorsan összedobtam a vacsorámat (sült darált hús két tojással) és meg is ettem.

- Az utolsó falat közben kikaptam a sütit a sütőből és már húztam is a cipőmet: a fiúk vártak a Miniben. Ittam egy kis Hubit (köszi P.) és M. söréből pár kortyot, kaptam P-től egy előnévnapi, ott készített papírvirágot, beszélgettünk kicsit és már este is van.

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: gyros

V: sült darált hús tojással

Mozgás: 8km

Névnapi túra

Hát ez nagyon spontán jött. M. azt mondta, igaz, hogy holnap lesz a névnapom, de mindketten dolgozunk holnap, így ma meghív egy névnapi sétára. Előtte pedig egy ebédre, Pécsváradon ettünk, én gyros-t, nagyon finom volt. Túra kerekedett a sétából, Óbányán, nem is akármilyen. 

A zöld kereszt jelzésű úton indultunk, először a kilátóhoz mentünk. Végig kemény emelkedő, amit még a cél előtt egy még meredekebb szakasz tett igazi próbává.

A fények mesések voltak.

És a kilátás is.

A természet apró szépségeiről nem is beszélve.

Nekem a következő lett a kedvenc képem. A gépem pontosan azt látta és pontosan úgy, ahogy én. És ez nagyon ritka. A fókusz a tér közepén van, ah, nekem ez a kép egy világszám.

Folytattuk az utat, a zöld kereszt jelzésűt. Azt hittük, vannak benne ilyen kisebb emelkedők.

Tévedtünk: az egész út az első pihenőig maga a full emelkedő volt. Meseszép, de a lábainknak nagyon szokatlan, sokszor meg kellett állni pihenni.

Ez csak egy spontán túrácska volt, de ez az út egy 12 km-es körtúra része, és biztos vagyok benne, hogy azt is egyszer ki kell próbálni. Túrajelzésekből felkészülve, kipihenve, legalább egy napot rászánva.

Ezen akis részen kb. 7 km-t mentünk, sok szintemelkedéssel.