Nem adja vissza a kép: mesés reggeli napsütésben csodás őszi színek tündököltek.
Nagyon hideg volt, az északi part teljes párába burkolózott.
Elkezdtek sorakozni a teendők a fejemben: utolsó itteni nap, pakolni kell, jövő héten mennyi orvosi időpont, mennyi tennivaló..., aztán a már szokásos "most most van", "most itt állok a teraszon", "most nézem a gyönyörű Balatont"- gondolatokkal visszarántottam magam az adott pillanatba.
Reggeli.
A szobában volt egy nagy szőnyeg, tökéletes a gyógytornához.
Reggeli előtt levittük a cuccost a kocsiba, így kajci után indulhattunk. Hazafelé Nagyszokoly.
És temető Tamásiban is, Hőgyészen is. Öt hónapja nem jártam erre...
Mentünk keresztanyumhoz is, megint mennyei ebéddel várt minket.
Három óra után indultunk haza, mivel én nagyon nem tudok sötétben vezetni, hogy hazaérjünk még szürkület előtt. Szekszárd után az autópályán eleredt az eső is, sötét még nem volt, visszavettem kicsit a tempomatból, így időben, világosban értünk haza.
A jövő hét -annak ellenére, hogy M. táppénzen van, én meg szabadságon az őszi szünet miatt, tényleg húzós lesz, kapásból hétfőn 2 orvosi időpont, meg a többi tennivaló, úgyhogy össze kell kapnom magam, hogy pihenni is tudjak a következő sulikezdésig.
