112. nap

Pünkösd.

Szabadnap.

Kirándulás.

Pécs.

Tettyei Mésztufa-barlang és Pintér-kert Arborétum.

Ebéd.

Haza.

Bibik:

A váll/lapocka körüli izmaim fájnak egy ideje. Tegnap estére úgy bedurrantak, hogy már ijesztő volt. Ma reggel kénytelen voltam a Flectorhoz folyamodni, a jobb oldalon segített is, a bal oldal még sajog.

Már reggel éreztem, hogy valami "furcsa". A tettyei barlangból kijőve pedig pontosan tudtam, mi ez: mensi görcs. Azonnal jött, roppant hevesen. Persze rögtön bekaptam egy fájdalomcsillapítót, de annak idő kell. És még hátravolt az Arborétum. Hegynek föl. Csupa lépcső. A tizedik után le kellett ülnöm. Még ültömben is úgy éreztem: menten elájulok és elhányom magam. Ilyenkor annyira gyenge vagyok, hogy még az ülés is nagy fizikai megpróbáltatás. Csak ültem, pihegtem. M. addig megnézte, milyen messze az Arborétum. 500 méter. Jézusom, kettőt se tudok lépni, nem hogy 500-at! Oké. Nyugi. Elmúlik, jobb lesz. Kis idő után jobb is lett. Megint pár lépcső, megint leültem. Így ment végig. Az Arborétumban már az elején kimerültem. De nagyon lassan ment a haladás. Egy kis pavilonig, mert onnan már csak lépcsők voltak, csak felfelé. M. ment, én pihegtem a pavilonban. Így sajnos kihagytam a szuper panorámát, de majd legközelebb. Lassan kezdett hatni a gyógyszer. Kifelé, aztán lefelé már valamivel könnyebb volt. Csak a lábaim remegtek, nehéz ilyenkor függőlegesen megtartanom a saját súlyomat. (Érdekes, hogy tavaly, szinte napra pontosan egy éve az óbányai túrán jártam ugyanígy. Akkor nem hatott a gyógyszer, akkor sokkal rosszabb volt.)

Vállveregetés:

Ha mensi, akkor nálam zaba. Leginkább édesség, ha az nincs, akkor bármi, ami cukros, lisztes, harapható, rágható... Régóta néztem be arra a helyre ma először, ahova "magam elől szoktam eldugni" dolgokat. Megláttam a Mozart Kugelt, van ott még csoki, amit névnapomra kaptam, de még csoki mikulás is decemberről. A nyitás lendületével be is csuktam a titokhelyet, fogtam egy marék mandulát és elropogtattam. (Tényleg fejben dől el.)

Véleményváltozás:

Ahol az ebéd volt (kép fent), ettem már. A menü oké volt, de az utolsó csirke gyros valami botrányos volt. Ma viszont csillagos ötöst kapott az ebéd. És végre nem mindenféle tejföllel, joghurttal, szósszal leöntve hozták a salátát, hanem sózva volt, csöpp olajjal, és valami eszméletlenül finom, frissen vágott fűszernövénnyel megszórva. 

R: keto kávé

Délután: grill sajt salátaágyon

Később: a 2. keto kávé

Este: marék mandula

Mozgás: 3km

Pünkösdi túra: Tettyei Mésztufa-barlang és Pintér-kert Arborétum

16. hét összegzés

Múlt heti:

Mostani:

- Most sincs makroszámolás, megint csak érdekességképp pötyögtem be az adatokat utólag.

- Nem terveztem előre (jobban mondva terv volt, de az más volt), így alakult. Főleg azért, mert a suliban egyszerűen nincs idő enni. A kávét is két-három részletben sikerül meginnom, de ez legalább gyorsabban megy, mint bármi más.

- A dobozolás is sokkal egyszerűbb. Ráadásul találtam még egy kis üveget, így a két adag keto kávé alapot már tudom vinni magammal.

- Mostani keto kávé:

# 1 adag kávé

# 25g vaj

# 15g kókuszzsír

# max fél dl tejszín

# csöpp rum aroma és vanília aroma.

A vaj azért ennyi, mert a 10 és a 20 dekásból is könnyen levágható szemmértékre, a kókuszzsírt is tudom, mennyit vegyek a kanálra, hogy nagyjából mindig ugyanazt a mennyiséget fogyasszam.

- A fennmaradó vajat és kókuszzsírt magában szoktam falatozni este, sóval mennyei, anélkül is szeretem egyébként.

- Nem ragaszkodom a napi 2 keto kávéhoz, voltam anyuéknál, ott ettem kis ebédet is, de éhes konkrétan nem szoktam lenni. Meg Frei kávézó is volt többször.

Múlt heti és mostani:

 

Kezdés: 66.6 kg

16. hét: 61.3 kg

- Minden életfunkcióm teljesen rendben, továbbra is iszonyatosan jókat alszom. Ami más: egyáltalán nincs stresszelés az evéssel kapcsolatban.

Mozgás:

- Heti haladás: 47 km, idén összesen 764 km.

- A héten a haladáson kívül volt még két súlyzós meg egy kis HIIT, mindegyik röpke.

Egy kis megjegyzés:

Ha bármit csinálsz, akár amatőr szinten is, annak lesz eredménye, ha kitartasz. 

- Tegnap vettem észre, amikor elmentem a tükör előtt, hogy valami van a lábamon. Azért a sok gyaloglásnak és (mohácsiasan mondva) futosgálásnak alakul egy pici eredménye. 

- És a derekamról majdnem teljesen eltűnt a mini hájacska, ami még volt, a hasam alsó része pedig kínkeservesen lassan, de fogyatkozik.

- A netezést (főleg a wifi miatt) folyamatosan csökkentem. Így sok üzenetre még nem válaszoltam, meglesz. Az élet nem a monitorban van, hanem kint. A kérdésekre a válasz sem annyira az interneten, inkább mindenkiben saját magában van. A mesterséges fényt sosem szerettem, engem betegít, kint süt a nap, annak a fénye és melege testet-lelket gyógyít. Most egész szép rend van a lakásban, de ha ma azért marad el a porszívózás, mert inkább elmegyek egy nagyot sétálni, nem fogom bánni. Az élet odaát van, a falakon kívül.

- Végül jöjjön, amit már sokszor leírtam: ez a blog az én életemről szól. Ez a fajta táplálkozás az én táplálkozásom. Ne így élj, ne így egyél, ne így sportolj, hanem ahogy neked jó. Kérdezz, tanulj, olvass, próbálkozz, tapasztalj. Magadban, magadnak kell hinned. Mert rajtad kívül senki nem tudja, mi a jó neked, rajtad kívül senki nem tudja a te életed élni. 

A 15. hét eredményei és előzményei itt.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha