Hogy könnyű-e felkelni 2 órával korábban, mint lehetne? Mindezt csak azért, hogy elmenjek futni? Fejben dől el. Munka után fáradt vagyok, éhes vagyok, el kell intézni, meg kell csinálni ezt-azt, sokszor megmozdulni sincs kedvem. Viszont szeretek futni. Szeretek kint lenni. Szeretem, hogy futás közben megfogja a bőrömet a nap. Nézni a virágokat. Látni az épülő házakat. Ahogy szikráznak a fények a színeken. Visszavettem ugyan a futásból, de azért szeretem. Feltölt, kikapcsol. Akkor csak én vagyok, a kilométereket egész jól bíró izomzatom és a mindezt sokszor nagyon nehezen toleráló asztmám. Ha reggel nem megyek, elmarad. Akkor pedig szegényebb lenne az életem, oda lenne egy boldogságom. Tehát felkelek. Nem mindig könnyű, de tudom, miért teszem.
Egészen jól belejöttem a munkára való dobozolásba. Nem mindig élvezem, amikor este készülök a másnapi étkezés(ek)re, azt sem, hogy ott a mosogatnivaló, viszont reggel, amikor csak benyúlok a kész dobozért a hűtőbe és már mehetek is, akkor azért vállon veregetem magam, mert igenis, ezt egy lusta, trehány nőszemély (én) is meg tudja csinálni. És akkor tuti, hogy nem kell a vésztartalékhoz, a tanári fiókomban 3. hete lapuló, de még bontatlan csomag mogyoróhoz, sem semmi más, esetleg értelmetlen, cukros vagy lisztes dologhoz nyúlni.
R: sonkás rántotta, bébispenót
E: palacsinta (tejszín, vaj és kókusztej nélkül, működik), marék mandula, csokokrém
V: tonhal saláta (sonka nélkül), marék mandula
Mozgás: 5.5km futás + 6.5km séta
