Ez a 4. hét, hogy a kinti 2 hetes etap után itthon vagyok. Kint dolgoztam egész júliusban, most cserébe enyém a szeptember itthon. A 4-ből az első héten ügyintézés volt, aztán egy hét
nyaralás, majd rokon- és barátlátogatás Budapesttől Hőgyészen át Szegedig. Közben befejeztem a gerontológia tanfolyamot, immár hivatalosan is idősgondozó lettem. Voltam a Mitsu szalonban is, autó kulcs készíttetés ügyben (ugye a nyaralás alatt Gyöngyösön
elhagytam, és csak az Univerzum jóindulatán múlt, hogy megtaláltam...). A szabiból letelt 3 hétben szinte minden nap időre keltem, hol az edzés miatt, hol azért, mert indulni kellett valahova. És készültek a kajcik a dobozokba, hiszen állandóan úton voltam. Még 6 nap itthon, és hétfőn újra indul a mandula Ausztriába hajnali 2-kor.
Mára nem állítottam be az ébresztőt, és reggel 8-ig aludtam. Még mindig ezer elintéznivalóm lenne, de úgy döntöttem: nem rohanok. A szemészet és a többi éves vizsgálat ráér (van még 3x2 hetem itthon az évben), T-ékhez el tudok utazni T-ba gyakorlatilag bármikor, csak 100 km, egy napos program.
Mára nincs is más terv, mint edzés, teregetés, főzés 3-4 napra, a maradék tojássárgákból ajándék süti sütés, mosogatás, porszívózás, felmosás.
Hogy miért az edzés lesz az első? Hogy miért is edzek?
Anno kényszerből kezdtem: le akartam fogyni. Aztán az évek alatt rájöttem, hogy csak néha nehéz elkezdeni (főleg ilyen pörgős időszakokban), de aztán már nagyon szeretem csinálni, és gyakorlatilag mindegy, hogy aerob, kardio, HIIT, avagy súlyzós, a mozgás ugyanúgy kell, mint a napi meleg étel. És nem mellékes, hogy huszoniksz kiló leadása után is feszes a bőröm, nem lóg sehol, edzés nélkül nem ilyen lenne a leányzó fekvése.