Nem volt igazán karácsonyi hangulatom. Mármint olyan, amilyennek "lennie kellett volna". Egész héten karácsony téma volt az iskolában, előadtunk két karácsonyi műsort, volt önkormányzati karácsonyi ebéd. Szinte tavasz van, szikrázó napsütés, tavaszi kabát, kis cipő.
Nem is erőltettem a karácsonyozást, főleg a látványelemeit és a gasztronómiáját. Sőt amúgy semmit. Sütöttem egy brownie-t, mert volt hozzá kedvem. Egyébként meglepően szuper finom lett, a tésztája annyira csoki ízű, puha és gyönyörű laza, hogy az valami hihetetlen.
Becsomagoltam az ajándékokat.
Mini lakásdíszítés is készült. A karácsonyfám az idén ott van a képen, a kandallóm tetején. :)
Reggel pattant ki a fejemből az ötlet, hogy lehet így is:
Csodás karácsonyi túra a Misinán.
És ahhoz képest, hogy a felnőttek nem ajándékoznak felnőttet, már idáig rengeteg ajándékot kaptam.
Beugrás D-ékhez, K-ékhez. D-nek vittem a karácsonyi brownie-ból, ő sem eszik glutén tartalmú dolgokat. Örült a sütinek. :)
A karácsonyi szünet egy hetes, tele programmal, minimum 700 km vezetéssel, sok találkozással, várakozással a "Nagy asztalra"... Na ez az, ami nekem a karácsonyt jelenti: együtt lenni a szeretteimmel, a rég látottakkal. Ehhez persze nem szükségeltetne feltétlenül egy ünnep, de ha egyszer ilyenkor van alkalom kicsit összejönni, akkor hát legyen. Szívből kívánom, hogy mindenkinek olyan legyen a karácsony, ahogy neki a legjobb.
