Ennek a hölgynek, asszonynak, 3 gyermekes anyukának a képe járja mostanában a világhálót. Egy nőé, aki azt hirdeti: igenis lehet valaki saját magával szemben igényes szülés(ek) után is. No és erre jön az ezer komment: felháborodott, lekicsinylő, irigy, jól megmondó, kritizáló, beszólogató, furkálódó.
A mai világ nem az egészségről szól. Hanem az egészség-bizniszről. Senkinek nem érdeke, hogy egészségesek legyünk, hiszen akkor ki veszi meg azt a rengeteg gyógyszernek nevezett méregkapszulát, az inzulint, a térdvédőt, a fájdalomcsillapítót, ami milliárdos bevételt hoz gyógyszergyáraknak, államnak, egyeseknek. Az ő céljuk a beteg, elhízott nemzedék kitermelése, és erre nem kell külön bizonyíték, elég megnézni a egy reklám blokkot a tévében. Ahol ráadásul mesterfokon folyik a manipuláció: ha szereted a gyerekedet, vegyél neki kinder csokit, hiszen abban még meglepetés is van! Az egyedüli megoldás mosásra a szintetikus kapszula, ha ezt használod, a barátnőid is tanácsadóvá fogadnak! Egyél mekis kaját, hiszen színhúsból van a börger, jót teszel magadnak, és még egy jót bulizhatsz is közben a haverokkal, a gyerek meg még ajándékot is kap! Fáj valamid? Semmi vész, itt vannak a csodásabbnál csodásabb kencék és tabletták, amik 24 órára csillapítják a fájdalmat! Ha a barátnődhöz mész randira, vegyél neki egy doboz bonbont, de mivel annyira finom, edd meg már a liftben: a csajod nemhogy mérges sem lesz, amiért elkéstél a randiról, hanem mosolyogni is fog, amikor a biztonságiak kinyitják a liftet. És a kedvencem: a szívbarátnak beállított margarin...
Arról szó sincs, hogy az emberi test nagyon értelmesen ki van találva. Hogy nem ücsörgésre, tévénézésre és chips evésre fejlődött ki. Csak ömlik ránk a mocsok, és nagyon sokan beszopják mindent elhisznek. Tudom magamról: én is ilyen voltam. De ha valakinek csak egyszer kinyílik a szeme, mindent, de mindent elkezd máshogy látni maga körül. És ez a máshogy aztán nagyon sok csukott szeműnél kivágja a biztosítékot.
Ha csak a saját környezetemet nézem: iszonyat sok a betegség. Mindenféle. Van, ami örökös, visszafordíthatatlan (cukorbetegség), van olyan, ami kialakult (magas vérnyomás), de soha nem vizsgálták, mitől lett, mi az oka, csak írják fel sorozatban a vérnyomáscsökkentőket. Nem esett szó táplálkozásról, étrendről, túlsúlyról. (Élő példa: kórház, gyerekosztály, 170 kilós (!!!) kisgyerek, anyuka pogikát hoz neki, nehogy éhezzen...) Amíg a hugim kisfia pici volt, megvettem neki a drága gyümölcslevet, mert azt hittem, jót teszek vele. Akkor még nem tudtam, hogy amire ráírják, hogy bio, egészséges, 100% gyümölcs, az is egy jó nagy átverés: a bio csak egy szó, a 100% lé hazugság: nagy részüket rengeteg kémiai eljárás után koncentrátumból állítják elő... De akkor még nem tudtam, és itt az egyik kulcsszó: olvasni kell, figyelni, tanulni. Meggyőződésem, hogy rengeteg mai embernek fogalma sincs a reklám átverésekről, az élelmiszerek tulajdonságairól, arról, hogy ha nem figyelsz, ha nem tanulsz, ha nem tartod nyitva a szemed és a füled, akkor bizony nagyon tévúton jársz. Én papíron asztmás vagyok. Felírtak egy halom gyógyszert, sprayt, egyebet, amit szedtem is majdnem egy évig, mert beparáztam, hogy megfulladhatok. Aztán amikor az éves kontrollon nem változott az eredményem, döntöttem: nem vagyok én asztmás, nem vagyok hajlandó gyógyszerezni magam. Nem is tettem. A következő kontrollon 1 %-kal jobb eredményt produkáltam. Papíron ez még mindig nagyon veszélyes kategória, de köszönöm, jól vagyok, bírom az edzéseket, és azóta sem gyógyszerezem magam.
Ha csak a saját környezetem nézem, mindenkinek elég a házimunka, ha a mozgásról van szó. Egyetlen kolleganőm volt, akinek a férje rendszeresen futott. Fekete bárány vagyok, amiért rendszeresen edzek és figyelek a táplálkozásomra. A legtöbben nem értik, miért nem eszem ezt vagy azt, és miért részesítek bizonyos élelmiszereket előnyben. Azt főleg nem, miért "sanyargatom" magam mozgással. És szerintem sosem fogják megérteni. Akiket beszippantott a média (és erről még saját maguk sem tudnak), és ez a beszippantott kényelem kellemes, melengető, óvó-védő, ritkán szeretnének ebből kiszállni.
Sajnálom a sok beteg, kövér, elhízott, fáradt emert, de nem vagyok se hittérítő, se terézanyu. Ha kérdeznek, szívesen válaszolok, ha tanácsot kérnek, nagyon óvatosan adok. Senkit nem fogok lebeszélni a cukor- és lisztfogyasztásról, felőlem ihatja mindenki literszámra a tejet. Nekem fáj ugyan, viszont az évek alatt rájöttem, hogy túl sok a kifogás, túl sok a nyavajgás, túl nehéz még egy icipici változtatás is, hogy csak akkor jönnek kérdések, ha már baj van, és főleg, ha már nagy a baj.
Egy anyukát fikázni, amiért egészségesen él, amiért nem búlik a jól ismert "de hát nekem gyerekem van, én már elhízhatok" kifogás mögé, amiért PÉLDÁT mutat a gyerekeinek kitartásból, önfegyelemből (...), mert meri vállalni önmagát ország-világ előtt, amiért elérte, hogy úgy nézzen ki a teste, mint egy emberé, aki kihozza magából a maximumot? Gratulálok.
Tudom, hogy a tespedés és siránkozás sokkal egyszerűbb. Tudom, mert én is voltam abban a fázisban. De azt is tudom, mennyivel másabb az élet túlsúly nélkül, mennyivel egyszerűbb vásárlás után szatyrokkal megpakolva feljönni a harmadikra, mennyivel könnyebb emelgetnem a 26 kilós unokahugimat, öt percig vágtázni a buszra anélkül, hogy utána kiköpném a tüdőmet, nem a "nagy méretek" osztályon ruhát keresgélni... Hogy ez áldozat? Áldozat, hogy figyelek arra, mit eszem, és heti 4-5-ször megmozdulok? Úgy nevezném: önmagammal szembeni igényesség. Ami senki számára nem kötelező.
