Tegnap beszélgettünk a kollegákkal az álmokról. Hogy mennyire különlegesek tudnak lenni és milyen élethűek.
Szokásos nap volt egyébként, napközi után jöttem haza. Itthon a megszokott januári program: pakolás. Irtó fáradtan mentem -viszonylag korán- aludni.
És egyszer csak éreztem: valami nem stimmel. Nem vagyok jól. Olyan kellemetlen. Sőt már fáj. A hasam... De hát fizikai képtelenség, hogy menstruáljak! Próbáltam elhessegetni a gondolatot és az érzést, de az egyre intenzívebb lett. Már görcsöltem. Nem hiszem el! Még négy hónapja sincs, hogy műtöttek! Istenem, ne, kérlek, könyörgök, neee!!!
Felültem, kinyitottam a szemem. 5 óra 10 volt. És egy kegyetlen álom...
