Kezdd a végén, megint fordítva tette fel a teló a képeket...
De este lett. A katétert is kivették, megy egyedül a vizelet ürítés, majd a beleknek kell még újra megmozdulniuk.
Holnap dél körül hazamehetek.
Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
Kezdd a végén, megint fordítva tette fel a teló a képeket...
De este lett. A katétert is kivették, megy egyedül a vizelet ürítés, majd a beleknek kell még újra megmozdulniuk.
Holnap dél körül hazamehetek.
A szobában feküdtem a csodás mecseki napsütésben, amikor felgyorsultak az események.
Visszahozták Sz-t, a szobatársamat a műtőből. Jött az aneszteziológus, röviden egyeztettünk. Jött a műtős fiú, ágyra fel, lift. A 2 műtő közé tolt be. Hideg volt és büdös. Pár perc múlva nyílt a balos ajtó. A saját lábamon mentem be és ültem-feküdtem a műtőasztalra. Mindent mondott G., a műtős, mit csinál, miért. Ugyanígy a műtős hölgy is. Rögzítették a lábaimat, kanül szúrás és pulzoximeter felhelyezés után a karjaimat. Hideg volt. De amint ezt konstatáltam, a műtős hölgy már kapta is az infót az anesztestől: 200... És 3 másodperc múlva már aludtam is.
Arra emlékszem a műtét utánról, hogy átraknak az ágyamra a zöld lepedőn és nyöszörgök a fájdalomtól. Hirtelen ott terem Koppán prof és Szántó doktornő, elmondják mindkettőnk műtétjét röviden, amiből semmire nem emlékszem, majd elhangzik: vasárnap délelőtt mehetünk haza.