A műtét másnapja

Kezdd a végén, megint fordítva tette fel a teló a képeket... 

De este lett. A katétert is kivették, megy egyedül a vizelet ürítés, majd a beleknek kell még újra megmozdulniuk. 

Holnap dél körül hazamehetek. 

Szinte egész nap folyt a fájdalomcsillapító. És fájt a beszorult széndioxid. Vállban, oldalt, rekeszizomnál, mindenhol. 

Vacsora:

Ebéd:

A műtét éjjele folyamatos vérnyomásméréssel, fájdalomcsillapítással, kis alvásokkal telt, szinte félálomban. Reggel elkezdtünk a nővér segítségével felülni, felállni. Nem volt kellemes. De estére már kapaszkodás nélkül sétáltam a folyosón. Reggeli:

A műtét

A szobában feküdtem a csodás mecseki napsütésben, amikor felgyorsultak az események. 

Visszahozták Sz-t, a szobatársamat a műtőből. Jött az aneszteziológus, röviden egyeztettünk. Jött a műtős fiú, ágyra fel, lift. A 2 műtő közé tolt be. Hideg volt és büdös. Pár perc múlva nyílt a balos ajtó. A saját lábamon mentem be és ültem-feküdtem a műtőasztalra. Mindent mondott G., a műtős, mit csinál, miért. Ugyanígy a műtős hölgy is.  Rögzítették a lábaimat, kanül szúrás és pulzoximeter felhelyezés után a karjaimat. Hideg volt. De amint ezt konstatáltam, a műtős hölgy  már kapta is az infót az anesztestől: 200... És 3 másodperc múlva már aludtam is. 

Arra emlékszem a műtét utánról, hogy átraknak az ágyamra a zöld lepedőn és nyöszörgök a fájdalomtól. Hirtelen ott terem Koppán prof és Szántó doktornő, elmondják mindkettőnk műtétjét röviden, amiből semmire nem emlékszem, majd elhangzik: vasárnap délelőtt mehetünk haza.