Hétfő

Ma végül összehoztam (nem az eredeti terv szerint).

 

Dobozolás

Reggeli: tökmagkrémes pirítós, paradicsom.

Ebéd: zöldbabfőzelék, rántott sajt/tülörtojás, illetve Buddha-tál: indiai zöldségragu, saláta, tonhal, tükörtojás, rizs.

Tízórai: körte, mogyoró.

A vacsora majd alakul.

 

Vasárnap

Tegnap írtam, hogy a mába három napnyi dolgot kellene sűríteni. Ami sikerült (meg amire emlékszem 😆 ):

Reggel itthon kis pakolás, aztán át anyuért. Tankolás. Irány az autópálya, új útvonalon -majdnem végig pályán- Mohácsról Gyönkre. "Elmondanám" (ahogy V. szokta mondani 😆 ), hogy a székesfehérvári kijáraton hajtottam le, és onnan egészen az otthonig tökéletes minőségű az út. Ezentúl, ha itthonról megyek mamihoz, csak erre megyek majd. 

Az otthon csodacukin feldíszítve. Mamikám jól van, a sztorijai egyre cifrábbak, de nyugodt, jól néz ki, jól eszik, szeretik az ápolók is. Ma megtudtam, hogy K. néni otthonról figyeli mamit "gyűszűn át, napszemüvegben". Szakályban tanítok, amikor bemegyek, a gyerekek kiabálnak, hogy "Éljen Timi néni! Éljen Timi néni!". Mami kap új kocsit, már hozták, de összekoccantak valamivel és még a Viktor is megsérült, vérzett szegényke lába. "Milyen Viktor?"- kérdeztem. Hát az Orbán! Aki tegnap is itt volt, meg ma is jön... (Este már itthon gondolkodtam rajta, fel kellene hívni a Viktort, ha már így családtag lett, hogy adhatna egy kisebb birtokot, szakácsot, miegymást. A pénzt egyébként már intézi, mami mondta, hogy egyik nap "állami pénzt hozott a Viktor".) Mami mesélte azt is, hogy megismerkedett Müller Cecíliával, aki egy nagyon szerény, nagyon kedves ember. Na még egy: J. bácsi hozott az otthonba "két köbméter vécépapírt". 😂😎🙃

Gyönkről Hőgyész. Pöppet volt hideg "anyuéknál", összeszedtük az apróságokat, amik még ott maradtak, a sok apróságból "telekocsi" lett a kisautóm megint. 

Anyu maradt (nem a házban, keresztanyumhoz ment, meg előtte még szomszédolni kicsit), én robogtam haza, végig majdnem maximumon a lábamra irányított fűtéssel, mert a vastag talpú, bundás csizmában is szétfagytak szegény csülkeim.

Pályán igazán gyors az út (ha az ember elvergődik a katasztrofális minőség(telenség)ű 65-ösön Szekszárdig (khmmm), vittem anyuhoz a telekocsi-tartalmat, hat fordulóval felhordtam a másodikra. Hoztam neki egy "kis Hőgyészt" is (rózsák a kertből).

Onnan haza. Rögtön főzés, majdnem nyolc óra volt, hogy végeztem. 

Tudom, hogy ma van advent első vasárnapja, de nincs már energiám fellétrázni a beépített szekrény tetejére és megkeresni hozzá a cuccost.

Holnap pedig munka, újra...

 

Szombat

Csöppet vagyok fáradt, reggel nyolcig aludtam.  

Délelőtt itthon ez meg az. Az ebédet M. készítette, én csak a salátát dobtam össze. Meghívtuk anyut is.

Délután séta.

És édes élet.

Este nyolc, itt ülök és próbálom összerakni fejben a holnapot. Úgy három-négy napnyi dolgot szeretnék belesűríteni, de hát ugye eleve képtelenség. Van két fix program, ami fontos, a maradék időben pedig majd meglesz a többinek egy kis része. Hacsak nem találok egy varázspálcát...

Péntek

A kép egy éve készült.

Hat hetes kontrollon voltam este.

A következő kép ma este készült anyunál. Aki holnap már három hete mohácsi.

A két kép között ugyanakkora különbség van, mint az endós "fejlődésemben". Emlékszem az egy évvel ezelőtti napra és az állapotomra, akkor már hat hete éltem endós fájdalom nélkül, és azóta sem telt el egyetlen nap sem, amikor ne adtam volna hálát ezért. Szerencsés és nagyon boldog vagyok, a méhtelenedés paradox módon új életet adott: nekem. Anyu pedig 69 évesen kezdi az új életét Mohácson. Nagyon örülök, hogy itt van, szó szerint tíz percre. Csak elképzelni tudom, mennyire nehéz neki már sokadszor újrakezdeni, igyekszem sokat segíteni. Van rá esély, hogy már itt-ott lapuló-heverő pakkocskák nélkül, rendben lévő lakásban karácsonyozhat(unk).

 

Napjaim

Nem tudom, hol kezdhetném, azt sem, lenne-e vége a bejegyzésnek. Szerintem két ember helyett mennek a dolgaim, szó szerint rohanok reggeltől estig. Haladok is mindennel, csak nem tudom, meddig bírom szuflával.

Ja, az úton való haladás legtöbbször kínkeserves. A főúton is.

A gyomrom hétfő reggel óta carakodik. Mondjuk aznap ijesztően görcsölt, azóta fokozatosan javul, de még mindig korántsem jó. 

Tegnap is és ma is elvágtam egy-egy ujjamat késsel. Ne csak a kis lábujjam sajogjon meg a gyomrom, kicsit feljebb is kell valami. A vállaim mindig szoktak fájni, mostanában tombolnak, de így van meg az fájdalom-egyensúly...

Anyunak igyekszem sokat segíteni, már három hete mohácsi. :) Esténként a hátsó lépcsőház ajtónál ez a látvány szokott fogadni. :)

Enni-főzni is szoktam, de gép elé ritkán ülök, így most dokumentáció sincs.

Holnap intézményi ellenőrzés. Igyekeztem mindent el(ő)készíteni, aztán majd kiderül.

Tegnap leadtam a kis kocsimat gumicserére, ma el is hozhattam. Már csak ki kellene takarítani, de nagyon. ;)

 

Hetem

Sok minden történt a héten. Talán túl sok minden is.

Mamikám például 93 éves lett. Ez az első olyan szülinapja, amit az otthonban "ünnepeltünk". Ő már régóta nem a régi, de még mindig mélyen valahol őrzi tenmagát, a gondoskodó, roppant kedves embert, aki nagyon szereti a szeretteit.

Közben a wc felöli csöveket kicserélték az egész lépcsőházban.

Anyu 2. hete lakik Mohácson.

Ma délután elvittük Pécsre a Frei kávézóba.

Nem írom le, hogy érzem magam, mert semmi értelme azon nyavalyogni, hogy semmi nem jön össze, szinte mindent elszúrok, a kislábujjam még mindig sajog (...), balabla...............

 

Dobozolás

Sűrű nap volt, elfáradtam. Fél 6 körül értem haza, vacsoráztam, aztán agyaltam, mit főzzek. Mert azt tudtam, hogy valamit kell. Egyszerű dolog mellett döntöttem - mint általában-, így is fél 9-re végeztem.

Reggeli: 2 tükörtojás, 1 szelet pur kenyér, saláta (kis tökmagolajjal, csöpp balzsamecettel).

Tízórai: körte és mogyoró

Ebéd: borsófőzelék, virsli

Vacsora: még nem tudom, biztosan megoldom.

Dobozolás

 

Reggeli: tökmagkrémes kenyér, paradicsom.

Tízórai: körte, mogyoró.

Ebéd: szabolcsi töltött káposzta (itt is köszönöm B-nek).

Vacsora: tojás lesz.

Hétfő

Vasárnap reggel a baráti találkozó helyszínén. Rendesen hideg volt.

Ma a suliban. No komment.

Olvasás óra egy része. Játékot tanultunk. Mozogtak, élvezték.

Tele a tököm most már nagyon sok mindennel. De minél erősebben verem a fejem a falba, annál jobban fáj...

 

Hétvége

Baráti találkozó (Kecskemétről, Paksról, Orosházáról, Mohácsról, Sződligetről) idén Sombereken. Minden alkalommal van az aktuális helyszín környékén egy kis kiruccanás, most éppen Szekszárdon jártunk. Én ott voltam főiskolás, sok ismerősöm él a tolnai megyeszékhelyen, mégsem hallottam még eddig soha a Petrits családról és a Mézeskalács Múzeumról. Érdekes hely, aki arra jár, mindenképp kukkantson be.

Az ajándékboltban anyunak vettem márcot. Hogy miért? Amióta élek, anyu mindenre, ami nagyon édes, azt mondja, "édes, mint a márc". Hát most megtudtam, mi az a márc, így anyunak poénból vettem egyet. Aztán bent is felejtettem P-ék autójában, így anyu márca most Orosházán pihen kicsit a kamrában.

Majd Bati kereszt kilátó. Hallottam már róla, de itt sem jártam még. Kalandos volt az út felfelé, de maga a hely, a kilátó és a kilátás pazar.

Reggeli után kései ebéd, avagy korai vacsora, farkaséhesek voltunk már. P. néni főzött idén is, mindenki nyaldosta a tíz ujját: bableves, gőzgombóc, rétes.

Bodza cica is előkerült estére, csodacicmókos macsek.

Én roppant korán mentem aludni, egyszerűen hulla fáradt vagyok, no meg a bebögyölt vacsora is elpillesztett.

Másnap reggel viszont viszonylag korán ébredtem és élveztem a tavat, a jó -roppant hideg- levegőt, a csendet, a nyugalmat.

Sajnos nagyon hamar elröppent a hétvége. De nagyon jó volt a kis csapattal újra kicsit együtt lenni. Köszönet M-nak és P-nek a szervezésért és a vendéglátásért.

Csütörtök

Nem tudnám leírni az eddigi hetemet, olyan sűrű. Már fáradt sem vagyok, talán nem is vagyok. A suli(ban) is irtó sok már, itthon is akad tennivaló, anyunál is sokat segítek, rengeteget lépcsőzök, sokat megyek (...).

Mai ebéd munka után:

... aztán vissza a munkába este, ma volt a Márton-napi felvonulás.

Ezután hagyományosan színház van, idén is eszementen jó mesejátékot adtak elő. Komolyan mondom: régen nevettem ennyit, pontosabban: folytak a könnyeim a hahotázástól. M. is jött és anyu is, nekik is jólesett egy kis kikapcsolódás.

Holnap a legnehezebb munkanapom jön, az energiáim rendesen nullázódásközelben, hétvégén baráti találkozó.De most a többiek jönnek hozzánk, így nem kell utazni-vezetni.

 

Mai cuki

 Az első osztályba jár két német kislány is.

X: - Timi néni, du bist meine Lieblingslehrerin!

Y: - Eigentlich meine auch, aber die anderen Zwei sind auch gut.

(- Timi néni, te vagy a kedvenc tanító nénim!

- Tulajdonképpen az enyém is, de a másik kettő (tanító néni) is jó.)

Szombat, költözés

Jaj, nagyon hosszú nap.

Anyu költözött.

Minden előre leszervezve, húgom ék Bp.-ről jöttek busszal Mohácsra segíteni, én reggel Mohácsról Hőgyészre autóztam anyuhoz. Oda jött a költöztető, felpakolás, indulás. Anyuval  mi kocsival utánuk.

A költöztető cég nagyon profi, roppant korrekt. Minden úgy volt, ahogy megbeszéltük, egyetlen perc pihenő nélkül pakoltak, majd hordtak fel mindent a másodikra, mindenre nagyon odafigyelve. Maximálisan elégedettek voltunk, mindenkinek szívből ajánlom ezt a céget.

Miután mindent felhordtak a fiúk (és pontosan oda tették, ahova kértük, nekünk semmihez hozzá sem kellett nyúlnunk), mi elkezdtünk kicsomagolni.

Ebéd nem volt, helyette volt vacsora.

Koccintottunk is a szerencsés költözésre.

Késő volt már, de a Miniben ünnepeltünk tovább M-val.

Anyukám, Isten hozott Mohácson! :)

Csütörtök

Az éjjel megint nagyon nehezen aludtam el. Már eleve fájt a fejem. Hajnalban irtózatos fejfájásra ébredtem. Komolyan: életemben ennyire még nem fájt. Mindenféle praktikát bevetettem, hogy vissza tudjak aludni (energiám nem volt felkelni gyógyszert bevenni), nagyjából sikerült. De felkeléskor első volt a gyógyszer. Hatástalanul, mert amire a suliba értem, már alig láttam ki a bal szememen és a fény kegyetlenül zavart (a zajról nem is beszélve). Migrénszerű a dolog. Sok gyógyszert bevettem, minimálisan csitult a sajgás. Közben dolog volt, pl.:

Ja, a gyerekek mai okostányérosan okos tízóraija...:

Munka után A-hoz, hivatalos ügy, tárolótakarítás, közös képviselővel értekezés (...).

Késő délután értem haza. Tökös csajszi voltam, készült újra tökmagkrém.

Pakolás, mosogatás, spájz kispakolás, egyebek, negyed 8-kor ültem le. A fejem egy fokkal jobb. (Vérnyomást mértem, szokásos.) Remélem, hogy "csak" az időjárás-változást érzem és elmúlik. (Nem pörgök rajta, csak irtó kellemetlen.)