Semmi extra a helyzetjelentés, csak rögzítem magamnak, hogy kb fél év magyarországi lét alatt mi a pálya. Lehet, hogy kusza leszek, de ezzel legalább nem vagyok egyedül:
Itthonlét: imádom. Bővebben: nagyon szeretem. Még szószátyárabban: egészen odavagyok érte. Akkor kelni, amikor akarok (ha nincs munkanap), akkor aludni menni, amikor akarok (ha másnap nincs munka), zenét hallgatni, énekelni, táncolni, futni menni (...), ha kedvem tartja, besétálni a munkahelyemre, ismerősök és mások között lenni (...), no és Mohácson. Majdnem napi szinten találkozni azokkal, akiket kedvelek, szeretek... Nem folytatom. Isteni!
Anyagiak: Nem eresztem bő lére, ami nincs, arról nem érdemes beszélni. Minuszban lenni katasztrófa, most már a nulláról átbillentem a plusszos oldalra, ehhez iszonyatosan kemény spórolás társul (vízzel, villannyal, benzinnel, élelemmel...). Hozzászoktam, nem katasztrófa.
Sport: Egész évben rendszeresen megy a futás-gyaloglás. Nekem ez hobbi, energiatöltés, boldogság. Emellett, amit edzésnek szoktam hívni, az gyakorlatilag nincs. A futással viszont jól állok, már 800 km-nél is kevesebb van vissza a 2016-ból.
Táplálkozás: Nagyon-nagyon kevés jut élelemre. Feltankolni anyu szokott a kertjükből, zöldséggel, gyümölccsel, és fagyasztott és kész kajákkal, laktózmentes tejjel (a kávémba), egyebekkel; M. szokott menüztetni. Amúgy csakis a boltok akciós pultjaiból vásárolok, a közeli lejáratú termékekből, abból is a legolcsóbbakat. Főtt étel kb. heti egyszer, amúgy leginkább kalács, mert ez három részre osztva, négy-négy szeletjével kiad egy napi kaját, és így megvan az egész 300 Ft-ból. Vajjal-tejeskávéval nagyon finom. Vagy ugyanígy az akciós kenyér vajjal-paprikával, munkába parizerrel, akciós sajttal. Persze: éhes vagyok tőle, fáj a hasam, rendszertelen az emésztésem, kiütéseim vannak, máskor hasmenésem, szénhidrát-sokk... Smafu. Van étel a gyomromban, tudok dolgozni, futni... És azért ha lassan is, de javul a helyzet.
Kinézet: Teljesen átlagosnak látom magam. 41 éves vagyok, anyagi források hiányával, külön edzés nélkül, sokat dolgozva, carul kajálva. Ma direkt megmértem magam, 62 kiló vagyok, a normál tartomány felső része ez a BMI táblázat szerint. Plötyi vagyok (sok futás, semmi súlyzózás), kicsit zsírosodtam, de a ruháim jók, jól megvagyok a tükörképemmel és a testemben.
Lélek: Kemény leckéket kapok, de legtöbbször nem esek kétségbe, hanem azonnal keresem a megoldást. Sok dologban még mindig egy helyben toporgok, más dolgokban sokat erősödtem. Szeretem az életemet úgy, ahogy van, rengeteg mindenért lehetek hálás, napi szinten történnek kisebb csodák, kisebb-nagyobb örömök érnek, egyre több régi, rossz berögződés alakul át bennem élhetővé.
Munka: Van munkám. Szeretem a felszolgálást-pultozást, rengeteg sikerélményem van, folyamatosan tanulok, fejlődök. Szuper dolog ennyiféle ember között lenni. Testileg-lelkileg erősít.
A szervezetem nem fogja már sokáig bírni ezt a roppant egészségtelen táplálkozást, a fizikumomra pedig nagyon ráfér egy kis erősödés. Ezért már sok-sok hete terveztem, hogy viszek egy kis rendszerességet, tudatosságot a mindennapjaimba. Ma kerestem egy nagyon egyszerű, betartható edzéstervecskét, egyelőre csak amolyan átmozgatót, és mellé egy hétre előre felskicceltem egy étkezési tervecskét. Az anyagiak még nagyon beleszólnak, de legalább a vacsora-szénhidrátot próbálom lecserélni értelmesebb ételekre. A "napirenden" is módosítottam, például a lefekvés időpontján, azt előrehoztam. Mert képes vagyok éjjelig olvasni, aztán reggel nem tudom, mi bajom. És nem mindig vicces, amikor reggelente kapkodok a kajakészítéssel vagy nem találom a zoknimat, a dolgozós pólómat, mert mindent szanaszét hagyok, vagy mert elszúrom az időt a neten való olvasgatással és rohanhatok, hogy el ne késsek a munkából.
Egy biztos: az esti "Tíz dolog" eddig is volt és marad fixen. Egyszer majd leírom, mi ez. Mert jó nagyon.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
