Eddig 3 nagy párnán aludtam a műtét óta félig fekvő-félig ülő helyzetben. Tegnap már annyira fájt a derekam, hogy sírni tudtam volna. Sosem voltam derékfájós, azt sem tudtam, miféle ez, de borzalmas. Azt gondoltam: az alvós testhelyzettől. Így megpróbáltam ma vízszintben aludni: nem jött össze. Talán hajnalban bóbiskoltam valamennyit, de negyed 4-kor már kivetett az ágy...
Minden reggel csillagokat látós bélgörccsel indul és megszülök egy-két szellentést. Pisi, majd jön a széklet szülés.
Hogy ezután jobban érezzem magam, beveszem a fájdalomcsillapítót.
És jön a nap fénypontja: a böki. Dia (akinek az étrendjét enni szoktam) tegnap azt tanácsolta: tegyem a hűtőbe a szurit, hidegen nem fáj annyira. Úgyhogy ma bőr a combon összecsíp, tű merőleges, a bőrre tesz a tű, nem érzem, ott benyomom, majd szépen lassan befecskendezem a folyadékot, ha kész, úgy tartom kicsit, aztán kihúzom a tűt. A tű beszúrását és benyomását ma egyáltalán nem éreztem. Ez a lökött folyadék csípett csak pár percig. Úgyhogy talán tényleg jobb egy hangyapukinyival a hűtött szuri. 😂
Telón írom a blogot. Még nem tudok odaülni a laptophoz.
Reggelim a bejegyzés elején, kacsazsíros pirítós, mikrozöld.
Ebéd itt lent, a tegnapi maradéka.