2017. június 18., vasárnap

Vasárnap, Úr napja, kirándulás: Ozora


Csodásan felújított vár, kedves személyzet, szuper tárlatvezetés... Szépség belül és kívül. Mindenkinek csak ajánlani tudom a Pipo várat Ozorán.







Már abban az időben volt színes üveg:









Boszorkánykonyha :)










A hálószoba:




Lovagterem:





Kápolna:



A király fogadására berendezett terem:




Étkező.

Itt voltak a leggyönyörűbbek a fények.

És itt hangzott el az, amin azóta is nevetek: abban a korban kézzel ettek, a koszos kezüket pedig az állatok szőrébe vagy a szolgálók hajába törölték :) :) :)





Színházterem:


Kávézó:



















Ma van Úr napja. Nem túl régen tanultam meg a magyar kifejezést, eddig csak németül tudtam: Fronleichnam. Egészen egyszerűen azért, mert erről az ünnepről (bár voltam elsőáldozó és bérmálkozó is) akkor hallottam először a nagymamámtól, amikor a könyvemhez gyűjtöttem anyagot. Aztán anyu is mesélt róla, ő még átélhette gyerekként a csodaszép, fehér ruhába öltözve a virágszirom szórást. Hatalmas, utcákon átívelő rendezvény volt ez a mamám korában, de ma is láttam rá példát falvakban, hogy ha kisebben is, de él még a hagyomány.