Reggel munka előtt otthon száraz ruhák leszedése, elpakolása, indulás anyuhoz. Nagyon nincs jól. Száraz ruhák leszedése, elpakolása itt is, menjen egy Apranax, reggelinek esélye sincs az émelygés és hányás miatt. Munkába. A gyomrom görcsben - már hetek óta -, ezerfelé az agyam, de igyekszem mosolyogni és mosolyt csalni a gyerekek arcára is. Bekapok pár falatot: letörik a fogam... Net, rendelés: csak kedden délután tudok menni fogorvoshoz...
Délelőtt üzenet egy ismerőstől: van kontaktja a Kék golyóba, még ma kell hívni. Húgomat riasztom: tudná-e intézni. Küldöm a számot, telefonál, sikerül. Én közben anyuhoz Mohácsra, hozom az ebédet, eszik is kicsit. De jól nincs. Húgom szól: anyu leleteit át kell küldeni a Kék Golyóba. Indulnom kell vissza dolgozni (ma én vagyok a felügyelő 3-ig), de előtte még lementem az eeszt-ről anyu leleteit és küldöm a megadott címre.
Felügyelet után gyors bolt, aztán anyuhoz. Szenved. Kétszázas vérnyomás, remegő kezek-lábak, beesett, szürke arc. Hangosan nyögdécsel a fájdalomtól és halkan csak annyit mond: feladom... Ülök mellette, nézem, hogy kínlódik, mekkora fájdalmai lehetnek, neki, aki amúgy egy terminátor, annyira jól bírja a fájdalmat. Ez már régóta nem az a kategória... Kegyetlen tehetetlenül itt ülni, csak nézni úgy, hogy nem tudok semmit tenni...
