Irtó szép és jó volt!
Fura összefüggés: amíg E. és családja temetésen és halotti toron volt, én kimenőt kaptam.
Bicikli túra lett Knittelfeld környékén.
Az eredeti cél Sankt Michael volt, a térkép szerint 20 km, ráadásul két kolleganőm is ott dolgozik, simán eljuthattam volna hozzájuk egy ölelésre. De annyira meleg volt és olyannyira tűzött a nap, hogy nem mertem ekkora utat most megkockáztatni. Így elbicajoztam a kőbányáig, aztán visszafordultam.
Sankt Margarethen
Ugendorf
Fuchsberg
No kérem, itt van egy strand. Grüne Lagune, egy -szerintem- mesterséges tó (már amennyit láttam belőle a sűrű növényzeten keresztül). Nincs messze Knittelfeldtől, úgyhogy ez lehet egy lehetséges következő forró nyári napi kimenő célpontja.
Sankt Benedikten
Sankt Lorenzen
Ez az iskola. Ahonnan fotóztam, az a templom lépcső. Valami tündéri ez az épület!
A templom lépcsőről jobbra nézve aprócska kilátás.
Mini kis templom, tündéri padsor.
Csodás boltozat.
Feistritz
Itt csak megálltam inni, a cél még Sankt Michael volt.
Csodás patak a kereszteződésben.
A kőbányánál. Itt döntöttem el, hogy inkább feltekerek Feistritz-be, aztán onnan haza, mert már éreztem, hogy nagyon ég a bőr a karjaimon. (Direkt nem pántos felsőt húztam, hanem rövid ujjút, mert a vállam hajlamos leégni biciklizéskor.)
Ott szemben van a kőbánya. Az autópályáról jobban látni (itt jövök és megyek két hetente.)
Feistritz (alig lehet kimondani, jó kis német szó). Amire ide feltekertem, a tüdőmet kissé kiköptem, meglehetősen rendes emelkedőn kellett felküzdenem magam.
És eszméletlenül meleg volt.
De megérte eljönni ide. A patakot is Feistritznek hívják. csodaszép, sebes folyású, kristály tiszta vizű, jéghideg patak. Megpihentem kicsit a partján és fel is frissítettem magam, nagyon jólesett.
Ha itt egyenesen tovább tekerek, Sankt Mareinba jutok. De csak perzselt a nap, egyre jobban égette a nem fedett testrészeimet, így nem körút lett, hanem elindultam visszafelé azon az úton, ahol jöttem.
A Mura Sankt Lorenzennél. Hihetetlenül tiszta a vize. Minden kavicsot látni lehetett az alján.
Sankt Margarethenben nem oda-, hanem visszafelé mentem nézelődni.
És a három órás túra végén a kedvenc kávézómban egy kis pihi Knittelfeldben a város kedvenc épületével, a postával szemben. Az árnyékban. Végre.
Aztán vissza E. házába.
Gyors tusolás, hajmosás.
Előtte: turbánnal, pur natur arccal.
Utána: ilyen a természetes hajállományom. Hullámos-göndör. Semmi humorom (és időm) nem volt kivasalni, így mára maradt oridzsiban.
Az arcom és a karjaim megpirultak. A csirkét szeretem ilyen színűn (sütve), de magamon ez a piros pipi érzés azért nem olyan felemelő. Találtam krémet, gyakran kenegetem. És holnap tutira kizárva a felsőtest-napoztatás.
Mindent egybevéve nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy kicsit kimozdulhattam, hogy mozoghattam, a friss levegőn lehettem és csodaságokat láthattam.
