Kimenő :)

Irtó szép és jó volt!

Fura összefüggés: amíg E. és családja temetésen és halotti toron volt, én kimenőt kaptam.

Bicikli túra lett Knittelfeld környékén.

Az eredeti cél Sankt Michael volt, a térkép szerint 20 km, ráadásul két kolleganőm is ott dolgozik, simán eljuthattam volna hozzájuk egy ölelésre. De annyira meleg volt és olyannyira tűzött a nap, hogy nem mertem ekkora utat most megkockáztatni. Így elbicajoztam a kőbányáig, aztán visszafordultam. 

Sankt Margarethen

Ugendorf

Fuchsberg

No kérem, itt van egy strand. Grüne Lagune, egy -szerintem- mesterséges tó (már amennyit láttam belőle a sűrű növényzeten keresztül). Nincs messze Knittelfeldtől, úgyhogy ez lehet egy lehetséges következő forró nyári napi kimenő célpontja.

Sankt Benedikten

Sankt Lorenzen

Ez az iskola. Ahonnan fotóztam, az a templom lépcső. Valami tündéri ez az épület!

A templom lépcsőről jobbra nézve aprócska kilátás.

Mini kis templom, tündéri padsor.

Csodás boltozat.

Feistritz

Itt csak megálltam inni, a cél még Sankt Michael volt.

Csodás patak a kereszteződésben.

A kőbányánál. Itt döntöttem el, hogy inkább feltekerek Feistritz-be, aztán onnan haza, mert már éreztem, hogy nagyon ég a bőr a karjaimon. (Direkt nem pántos felsőt húztam, hanem rövid ujjút, mert a vállam hajlamos leégni biciklizéskor.)

Ott szemben van a kőbánya. Az autópályáról jobban látni (itt jövök és megyek két hetente.)

Feistritz (alig lehet kimondani, jó kis német szó). Amire ide feltekertem, a tüdőmet kissé kiköptem, meglehetősen rendes emelkedőn kellett felküzdenem magam.

És eszméletlenül meleg volt.

De megérte eljönni ide. A patakot is Feistritznek hívják. csodaszép, sebes folyású, kristály tiszta vizű, jéghideg patak. Megpihentem kicsit a partján és fel is frissítettem magam, nagyon jólesett.

Ha itt egyenesen tovább tekerek, Sankt Mareinba jutok. De csak perzselt a nap, egyre jobban égette a nem fedett testrészeimet, így nem körút lett, hanem elindultam visszafelé azon az úton, ahol jöttem.

A Mura Sankt Lorenzennél. Hihetetlenül tiszta a vize. Minden kavicsot látni lehetett az alján.

Sankt Margarethenben nem oda-, hanem visszafelé mentem nézelődni.

És a három órás túra végén a kedvenc kávézómban egy kis pihi Knittelfeldben a város kedvenc épületével, a postával szemben. Az árnyékban. Végre.

Aztán vissza E. házába.

Gyors tusolás, hajmosás.

Előtte: turbánnal, pur natur arccal.

Utána: ilyen a természetes hajállományom. Hullámos-göndör. Semmi humorom (és időm) nem volt kivasalni, így mára maradt oridzsiban.

Az arcom és a karjaim megpirultak. A csirkét szeretem ilyen színűn (sütve), de magamon ez a piros pipi érzés azért nem olyan felemelő. Találtam krémet, gyakran kenegetem. És holnap tutira kizárva a felsőtest-napoztatás.

Mindent egybevéve nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy kicsit kimozdulhattam, hogy mozoghattam, a friss levegőn lehettem és csodaságokat láthattam.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha