Iszonyatosan jókat alszom. Az elalvás is gyorsan megy, lerakom a fejem a párnára, elindul valami halvány gondolatmenet, de a témáját sem mindig tudom, mert pár perc múlva alszom, mint a bunda. Nyitott ablaknál, zokniban, a paplanommal és -amióta hideg van- az úti takarómmal kiegészítve. Tegnap fáztam a pár perces elalvás alatt. Arra gondoltam halványan: valamit ki kell találnom, kellene még egy paplan. De aztán már aludtam is. (A gondolatmenet lejjebb majd folytatódik.)
Hideg volt a reggel. Kócosan, pizsamában vizsgáltam a tegnap kimosott dolgok szárazságát a fregolin. És próbáltam felébreszteni az agyam. Fél óra kellett, amire megtaláltam a szemüvegemet. De meglett. És indult a nap.
Telefonok, szervezés, naptár... Reggeli, tízkor. Város. Ebéd. Majd öltözés gyalogló cuccba, és az ajándék-napsütéses, csodás október elsején egy órás tempós gyaloglás a város nyugati szélén.
Reggeli: rántotta (1 ek kókuszzsír, fél kis hagyma, 1 szelet sonka, krémsajt, savanyú ubi)
Ebéd: chilis bab, marék mandula
Vacsora: 1 sajtkrémes zsömi, marék dió
Gyors átöltözés után irány Somberek. Az egyik kolleganőmmel, M-tal beszéltünk meg egy találkozót. Hosszú sztori, a lényege: horgoltam neki egy kardigánt, most vittem el. Cserébe egy kávét kértem. Nagyon jó volt nála, jót beszélgettünk. És itt csatolok vissza a bejegyzés eleji gondolathoz. M. egyszer csak felkerekedett, bement a másik szobába és egy halom cuccal tért vissza. Többek között kaptam tőle egy saját készítésű, steppelt ágyterítőt, ami tökéletes paplannak!
A naplemente hazafelé ért. Habár siettem, megálltam Somberek határában és lefotóztam.
Innen L-hoz mentem (már Mohácson), akitől friss, kerti snidling és paradicsom került a csomagtartóba.
Nem maradtam sokáig, mert még sütni akartam és már fél nyolc körül járt az este.
Hazaérve rögtön neki is láttam a sütésnek. Hogyan? És mi lett belőle? Egyelőre itt van egy fotó, a meózás megvolt: nagyon finom, recept holnap.
