A napom a tegnapi 8-as fájdalommal kezdődött és folytatódott. Ez az "alig vonszolom magam" állapot.
Előre tudtuk, hogy B. kolleganőm továbbképzésen lesz és a hitoktató sem jön, tehát a maradék kettőnknek kell majd megoldani az egész napot. Mindig megoldjuk, szívesen segítünk egymásnak, de ezek nem a könnyed napok. Sőt ma A. kolleganőmnek még a munkatervet is meg kellett írnia (mert ugye mi csináljuk az igazgatói/iskolatitkári feladatokat is...).
Első órában összevontam voltam az 1.3.4. osztállyal (2 elsőssel és egy 3.-assal etika, a többiekkel matek), 2. órában a 2.3.4.-kel (2.-nak matek, többinek német), 3-4. órában mind a 4 osztállyal voltam egyszerre (3. órában "potya" népismeret lett, akkor készültek a befőttek; 4. órában "potya" német dalokkal, némi szabad rajzzal, barkáccsal), A. írta a munkatervet. Előkészültem holnapra, aztán végkimerülten hazavezettem. (A. csinálta az 5. és 6. órát meg a napközit...) Itthon bekaptam az ebédemet, bedőltem az ágyba és már aludtam is, mint akit lelőttek.
Este 8. Megpirítottam a tökmagot, gyorsan összemixelem a tökmagkrémet, aztán zuhanok is megint az ágyba.
(A napjaimban soha nem annyi a történés, amennyit írok, hanem sokkal több. Ha mindent leírnék, még egy óra hosszat itt ülnék.)
