33. hét itt
34. hét itt
35. hét itt
36. hét itt
37. hét itt
38. hét itt
39. hét itt
40. hét itt
41. hét itt
42. hét itt
43.hét itt
44. hét itt
45. hét itt
46. -
47. hét itt
48. hét itt
49. hét itt
Hétfő
A héten megint szabin vagyok- papíron. Senkit nem szidok, amiért el lett szúrva a szabi kiírásom. Hiszen kiírtak, nem tudok vele mit csinálni, konkrétan a fél decemberre, viszont bemegyek dolgozni. A saját döntésem, de a gyerekeknek is mondtam: ha felnőnek, ne legyenek olyanok, mint én: ha szabit kapnak, maradjanak otthon.
Munka után akupunktúra.
Kedd
Sokkal-sokkal jobban vagyok. Még mindig nem tiszta, mit-hogyan egyek, de folyamatosan éhes vagyok.
A suliban kijött az anyaiskolából az iskolatitkár, elmondott pár dolgot az igazgatói-iskolatitkári feladatok mikéntjéről, aztán rendkívüli szülői, hosszú nap volt...
Szerda
A héten beindult a próbaszezon a karácsonyi műsorra, szinte nyakra-főre más sincs.
Csütörtök
Háromig munka, aztán Dr D. Már csak egyszer megyek bökdösésre a gondommal, hétfőn, aztán szünetet tartunk, megnézzük, mire megy az emésztőrendszerem egyedül. Ha szükséges lesz, jövőre lesz még kezelés. De járok majd tovább jövő csütörtöktől, a vállaimmal.
Péntek
Munka után közös ebéd: az igazgatónőnk átmegy egy másik iskolába, ma egy ebéddel búcsúztunk egymástól. Megettem két nagy tányér pörköltet nokedlival, savsággal, aztán 3 szilvás gombócot.
A péntek esti keszekusza kaland végén még akadt egy kis spontán edzés: anyu táskája a buszon maradt, így volt egy futásom a buszfordulóig meg vissza a hóban. Aztán végre elértünk hozzám, hajnali 2-ig beszélgettünk.
Szombat
Anyu hazaszállítódott, így legalább láttam mamit is, meg anyu gyorsan megmosta és kiegyenesítette a hajam is. Az utak szombatra európai téli utak voltak: sónedvesek, nagyszerűen közlekedhetők.
(Ezer más dolog is történt persze, mint minden nap, mindent leírni képtelenség.)
Vasárnap
Adventi vásár Babarcon, készültünk a sulival is.
Adventi vásár Babarcon, készültünk a sulival is.
(Tényleg csak széljegyzet: a gyerekek miatt árultunk, minden befolyt pénzt rájuk költünk. Néhány szülő az elmúlt hetekben összejött barkácsolni, de a vásáron ketten voltak. Nem volt nagy áldozat a szabadnapomon, ádvent 3. vasárnapján kimenni Babarcra, a másik két tanítóval lecuccolni az iskolából a parókia udvarára, ott fagyoskodni a minusz 6 fokban 3-tól fél 7-ig. Csak valahogy egyre inkább azt látom, hogy sajnos nem érdemes...)
A közérzetem szuper, a gyomrom folyamatosan korog, iszonyatos mennyiségeket vagyok képes megenni pár napja, akkor is eszek/ennék, amikor épp nem is vagyok éhes. Hogy mit? Konkrétan majdnem mindegy. Aztán irtó bűzös szelek, kis cukorkóma (mert azért az édes íz nagyon menő az agyamban), de amint jobban vagyok, jöhet egy kis ezaz.
És ez pontosan az az állapot, mint régen. Az a helyzet, amitől anno durván meghíztam. Tényleg azért imádkoztam, hogy bárcsak visszakaphatnám a régi Timit, mondjuk én nem pontosan erre gondoltam, de ezek szerint nem kértem elég konkrétan. Nem szeretném még egyszer végigcsinálni ugyanazt, amit anno: a vágósúlyú Timit lefogyasztani. Mert már nem lennék rá képes. Úgyhogy enyém a választás: folytatom-e úgy, mint régen, vagy megregulázom magam és gyorsan újra kitapasztalom, hogyan lenne jó enni (egy tippem van), és elkezdenék a futás-gyalogláson kívül mást is mozogni. Kilóra csak 2-vel vagyok több mint július 14-én, úgyhogy tényleg nem szabadna engedni elszaladni a lovacskát.
Heti haladás: 55km, idén eddig összesen 1921km.
