Buszsofőr volt. Farosok jártak akkoriban. Így ismerte meg anyut is.
Imádott buszozni, buszt vezetni. Mindig azt mondta, minél nagyobb a kormány, annál könnyebb a járművet vezetni.
Szeretett pecázni.
Szeretett társaságban lenni, beszélgetni, iszogatni, énekelni. Szuper hangja volt. Nem viccelek: tisztára, mint Korda Györgynek. Rengeteg dalt tudott, amíg kicsik voltunk, sokat énekelt nekünk. Még beszélni is alig tudtam, de a Tárjad szét a függönyt már énekeltem (a többi mellett). (A képen a volános kollégáival.)
1973. Balatonfüred, anyuval.
1974. Velem.
Ez a kép Hőgyészen készült, mamiék udvarában. Igen, ilyen pici koromtól jártam rendszeresen mamiékhoz. Ezért is nőtt annyira a szívemhez Hőgyész, a hőgyészi ház.
Apu velem, papi J-tal, unokanővéremmel, és keresztapám (anyu testvére). A két lányon kívül a képen már egyikük sem él.
Régen a Volánnal minden évben mentünk kirándulni. Volánosok a teljes családjaikkal. Akkoriban apu minden kollégáját és családtagjait ismertük és minket is a többiek. Egy igazi nagy család volt. (A képen a lépcsőn apu ül, jobbra mellette áll a húgom, balra mellette én, fogom anyu kezét.
A gyerekeknek minden évben mikulás ünnepséget is rendeztek a Volánnál. (A képen a mami varrta ünneplőnkben eszünk-iszunk anyu mellett.
A következő kép egy igazi kincs. Apu teljes rokonságával vagyunk rajta Fornádon, egy lakodalomban. (A bal szélén én, E., húgom, apu, mama, J., P., E. néni, J. (apu testvére), papa.
A húgom ballagásán, otthon, Tamásiban.
A húgom egyik szülinapján, szintén otthon.
És egy karácsonyi kép. Imádtam apunak ezt a mellényét. Amikor meghalt, és nagy sokára képesek voltunk elrakni a dolgait, emlékszem, ezt a mellényt még nagyon-nagyon sokáig őrizgettem.
Rengeteg fényképe van anyunak, tényleg csak mazsolázok, a legtöbbet digitalizálom.
Ha fájdalmas is, jó emlékezni.
Annyi mindent jó volna elmondani apunak is...
