Az első anyák napi csokrod az idei Vízkereszt óta. Magam válogattam a virágokat. Tettem bele inkaliliomot is, mert az volt az egyik kedvenced. Hozzád mentem, útközben tértem be a kedvenc radnótis virágboltodba. Felvittem hozzád, vázába tettem.
A húgomék jöttek ma a lakásba, T. elvitte a maradék, összeválogatott dolgaidat.
Az ország több pontjára vittek el tárgyaid közül. Fillérekért adom a garázsvásárokon, akkor is, ha értékes. Mert nekem öröm, ha valaki boldog, amiért talált nálad valamit, amit régóta keresett, valamit, amit szívesen, netán szeretettel használ tovább. És a lakás úgyis eladásra kerül. Nekem minden egyes dolgodhoz van egy sztorim, egy történetem, egy emlékem. Mondhatjuk tárgyfüggőségnek is. De majdnem mindennek, amit szerettem volna, találtam helyet otthon. És elfáradtam abban, hogy ott legyek a lakásodban és pakoljak. Te nem vagy már, kénytelen leszek elfogadni.
Holnapra nagy anyák napi túrát tervezek: te (Tamási), keresztanyum (Hőgyész), mami (Gyönk). (Mindig szoktam nekik is vinni valamit anyák napi ajándékba.) Remélem, hogy sikerül a nagy túra. Mert a fogam (a pótfogamat tartó két szomszéd) megint bedurrant. Pedig csak hisztis p. vagyok, aki nem bírja a fájdalmat (egyesek szerint), a fogorvos szerint az nem is fáj, ahhoz képest már kívülről is látszik, hogy az bizony be van gyulladva (puklis), a fájdalom mértékét pedig nem tudom megfogalmazni...
Nem ragozom, ahogy az öreg székely is megmondta: így es úgy lösz...
