Ma már eljutottam egy olyan szintre az ügyintézésben, hogy egy részem a képen látható macska lett. Ha az életnek az a célja bizonyos dolgok kálváriájával, hogy megtanítsa, hogy kiálljak magamért és kinyissam a számat, akkor roppant jó úton haladok, hiszen napi szinten kapom a feladatokat, és az "ezt egyszerűen nem hiszem el" és "a világon ilyen nincs" után már a "neked is boldog karácsonyt" b-vel kezdődő, igekötős változatáig is eljutottam (egyelőre gondolatban). A gond csak az, hogy ezzel még nem jutottam előrébb. De úgy látszik, meg kell tanulnom az asztalra csapni, fenyegetőzni, követelni, bejelentgetni ahhoz, hogy érdemben is haladjanak a dolgaim.
Balegyenes, mert a jobb kezem...
Iszonyatos ütést kapott, tény. Nem igazán akartam foglalkozni vele, mert máskor is ütöttem meg magam, lassan, de elmúlt. Öt hétig jártam így dolgozni, vezettem napi 60 km-t, de nemhogy javult volna, csak egyre jobban fájt. Már a karomat sem tudtam vízszintesig sem felemelni. Háziorvos- megvizsgál, fájdalomcsillapító, beutaló a reumatológiára. Időpont egy hét múlva. Az orvos felháborodva veszi tudomásul a jelenlétemet, roppant gyors "vizsgálat" után receptek. Nem váltom ki, másnap magán orvos: vizsgálat, javaslat "nyugalomba helyezés, pihentetés, ha nem javul, röntgen javasolt (törés? Sudeck syndr.?)" A gyógyszereket kiváltom, 10025 Ft. Fájdalomcsillapító, érvédő, ebből kétféle, krém. Egy hét múlva háziorvos kontroll. A fájdalom nem csökkent, a karomat már tudom emelni. A doki nagyot néz a felírt gyógyszerekre. Mivel a bal kezem meleg, a sérült jéghideg, beutaló a neurológiára és az érsebészetre. Neurológia időpont dec. 19-re (ez az egy volt idénre, de az orvost ismerők szerint nem érdemes elmenni), érsebészetre március 5. (!) Persze mehetek privát is ugyanehhez az orvoshoz, ha szeretnék...
Kb 2 hónap után a fájdalom valamelyest csökkent. És főleg a 3 középső ujjamra és a kéztőcsontra lokalizálódott. Ezek a csontok sajognak, a fájdalomcsillapító ellenére is, nyikorognak, "mocorognak", olyan érzés, mintha nem lenne mindegyik a helyén. A sérült kezemen az ujjak a 2. porcig szinte állandóan jéghidegek és kissé tompábban érzek velük. De úgy érzem, csak dobálnak ide meg oda. És nem történik semmi. Nem tudok naponta magán úton orvosokhoz járni, talán egy röntgent is kérhetnék privát... (Nem vagyok orvos, nem okoskodni akarok.) Ami tény: a bugyrom tele van ezzel az egésszel, fogalmam nincs, mire szedek érvédőket, és ha ez így megy tovább, nem a kezem lesz a legnagyobb bajom, mert infarktust kapok a stressztől...
Van nekem egy Őrangyalom, K., aki már az elején javasolta, hogy hagyjam az orvost, és el is irányított valakihez. Azt hiszem, ezúttal is igaza van, és gondolkodom rajta, hogy megfogadom a tanácsát.
