Az újabb egy napos telünk hétfői reggelén tényleg ki kellett ásni a hó alól a kocsit.
Az utak botrányosak voltak, még a főút is. A suli utcája letolva ugyan, de nem sózva merő egy jég volt némi frissen esett hóval. Dombon van a suli, fel még felmentem, na de parkolni is kell, hát nem egyszerű. Az egy dolog, hogy pont úgy álltak ott lakók autói, hogy két "szünet" volt köztük, az is párhuzamos parkolásra, na de full jégen mindezt véghezvinni! Az első hely nem jött össze, mert egész egyszerűen csúszott vissza az útra balra, és közben előre is az autó, nem volt veszélytelen szitu. A második helyre kénytelen voltam beerőszakolni a kicsikét, mert ugye nem volt más parkoló. A csúszás miatt irtó keveset tudtam korrigálni az irányon, de nagy nehezen bekínlódtam és imádkoztam, hogy napközben ne csússzon előrébb - a másik autó fenekébe...
Csodásan kisütött délelőtt a nap, el is vitte a hó egy részét a gyerekek nagy bánatára.
Negyed 7-kor mentem le kocsit lehavalni, aztán indultam is. Négykor jöttem haza, torna volt, házimunka, és már 8 óra. Hosszú (nekem) a nap 7-től 4-ig munkával szusszanás nélkül. Nem is tudok sokáig fent maradni. Még olvasok kicsit (a Gyógyító médiumot, amit ti, olvasók ajánlottatok), aztán szpátty.
