Alvásminőség: 5
Alvás: 23.00-5.00
Tegnap este óta havazott. Reggelre elült a tegnapi hatalmas, Philip névre hallgató szélvihar, csak kisöccse maradt, egy kis szél, amiben csodaszépen hullottak alá a pihe-puha, hófehér pelyhek. Szeretem a havat, a hóesést. Ilyenkor minden kicsit csöndesebb, nyugodtabb, és habár kint hideg van, a szívembe mégis kis melegség költözik. Megnyugtat a látvány: a fehér táj, a hófehér utcák, a háztetőket és a szántóföldeket dédelgető anya módjára befedő hótakaró.
Ausztriában még megnyugtatóbb mindez: már tegnap este lesózták az utakat, ma már hajnali ötkor a legkisebb utcában is járt a hókotró, sárga villogása kis időre betöltötte a teret. Aztán megint sóztak, így a közlekedésnek a legkisebb akadálya sem merül fel. Itt a tél ugyanolyan természetes, mint a nyár, amikor kis járművek nedvesítik és így portalanítják még a járdákat is.
Minden reggel nyolckor lemegyek, behozom E-nek a napilapot a postaládából. Minden reggel rácsodálkozok a meseszép tájra, a hegyekre, a kerítés tartóoszlopán hónapok óta álló virágra, ami minden egyes reggel más arcát mutatja.
A szokásos napi rutin után még délelőtt lelapátoltam a teraszról a havat, aztán az udvar következett. Közben csodákat is láttam:
Délután egy óra séta:
Étek:
R: kávé, sonkás-sajtos rántotta
E: tonhal saláta
V: sült pulyka, saláta
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
