Szombat reggel csak attól, hogy nem -hajnalban- órára kellett kelni, szinte energikusan indult a napom. Ilyen egy éve nem fordult elő. Rengeteg mindent tevékenykedtem a nap folyamán, ki is purcantam estére.
Azt álmodtam, hogy egy pirosas "fénylény" jött felém, majd "belehaladt" a jobb szemembe. Aztán közvetlenül ezután egy ugyanilyen fehér. Amikor felébredtem, képes voltam jól látni szemüveg nélkül. Amikor aztán tényleg felébredtem, egy darabig tényleg láttam szemüveg nélkül (ekkor jutott eszembe az álmom)...
Apropó szem. Pár napja M. szólt, hogy nagyon piros a jobb szemem. Látszik, mennyit nézek tükörbe, mert -mivel nem fájt- ezt észre sem vettem. Azóta is piros, tényleg csúnya. Nem fáj, inkább "nyomás-érzés" van, a látásban nem akadályoz. Valószínű, hogy gyulladás lehet vagy belemehetett valami, mert második napja reggel rendesen csipás az a szemem.
(Tegnap este egy fél tenyérnyi kiütés-folt az arcomon... Nem csodálom, hogy tiltakozik a szervezetem, ideje lenne odafigyelni magamra...)
Ma (vasárnap) sem órára keltem, ez megint jólesett. De még mindig annyi a tennivaló, hogy gyorsan neki is álltam: megsütöttem a mézeskalácsot. Most anyu receptje szerint, mivel én nem szeretem, lehet benne sima liszt is, méz is, cukor is. :) Most nem vettem elő a mérleget, saccperkábé alapon öntöttem a tálba a hozzávalókat, de így is jól sikerült. (Ha vékonyabbra nyújtom, lehetett volna szebb is, no de egyáltalán nem törekdtem a tökéletesre.)
Csak ezután (már fél 10-kor) reggeliztem.
Ezer dolgot csináltam még (pakolás, átrendezés, racionalizálás, készült újabb adag tökmagkrém, voltam anyunál is), estére persze megint jól elfáradtam.
Ég az összes gyertya. De nekem még mindig semmi, de semmi karácsonyi hangulatom.
Kemény három sulinap jön...
