1. nap itt
2. nap itt
3. nap itt
4. nap itt
5. nap itt
6. nap itt
7. nap itt
8. nap itt
Tegnap azt terveztem, ma hosszabban írok az emésztésemről. Tény, hogy rohamosan fogy azon élelmiszerek száma, amiket gond nélkül meg tudok emészteni. Szinte mindentől puffadás, irtózatosan bűzös szelek, durva hasmenés, bélgörcsök. Ma viszont már nem akarnám mindezt hosszabban kifejteni vagy elemezni. Vagy lassan semmit nem eszek, vagy eszek bármit és megszokom, hogy elviselhetetlenül büdös vagyok és kell egy wc a közelben...
Jó ideje iszonyat fáradt vagyok és rengeteget tudnék aludni, szinte bármikor. Ezen sem agonizálok, majd csak változik.
Rengeteg apró, kisebb és nagyobb gond, probléma, akadály, hátráltató tényező van az életemben. Ma már annyira elegem lett ezekből és magamból, amiért mindenre szeretnék megoldást találni, hogy hazafelé vezetve átsuhant a fejemen: hagyd a francba. Nem számít. Nem fontos. És ezt is fogom tenni. Mert sok dolog tényleg nem fontos, vagy nem nekem fontos, csak velem akarják megcsináltatni, elintéztetni, megoldatni. Rengeteg dolog egyszerűen nem is az én problémám. Munkahelyi ez-az például. Komolyan: elmúlik. Semmi értelme sok mindenbe energiát feccölni. Főleg, ha végül is rajtam kívülálló dolog.
Munka fél 8-tól 3-ig.
Séta.
És ma este semmit nem csinálok, hanem filmet nézek.
Mozgás: séta.
Étek:
- 5 szendvics
- kis adag tészta
- 2 csoki.
A nap fénypontja: egy bátortalan sulis a nap végén mosolyogva:
- Nagyon jó volt a tánc óra, Timi néni!