Ez is úgy volt, ahogy lennie kellett. Irtó régóta szerettem volna, kutakodtam utána, féltem tőle, de tudtam, hogy jó lenne. Nagyon akartam, nem jött össze. Átsuhant a fejemen, hogy oké, akkor nem erőltetem tovább egy darabig. Maradnak a csontjaim, izmaim, a nyakam ahol és ahogy vannak. A múltkor, amikor mentem a fogorvoshoz, megláttam egy új üzletet. Masszázs, csontkovácsolás, gyógytorna... Nem hittem a szememnek, gyakorlatilag szembe jött velem. Bementem, elmondtam a gondomat, A. bólogatott és adott egy időpontot. Mára. És átmozgatta a csontjaimat, ízületeimet, izmaimat szó szerint a lábujjam hegyétől a fejem búbjáig.
Tudtam, hogy nem lesz kellemes.
Voltak mozdulatok, amikor csak nyöszörögni tudtam, amikor iszonyatosan fájt az az egy-két másodperc. A. közben mondta, hogy itt kopás, ott letapadás, amott idegcsomó... És hogy futás után ne spóroljak a nyújtással. A visszatérő bokafájásommal kapcsolatban is kaptam tanácsokat. És a végén jött egy ajándék hát masszázs, aminek nagyon örültem, mert amellett, hogy imádom, sikerült a jobb lapockámnál egy nagyon fájó letapadást fellazítania (van még, de legalább eggyel kevesebb).
Angel Masszázs Szalon, Mohács, Aranyudvar. (Akit konkrétan érdekel, megadom a telefonszámot is.)