Új fejezet 33. nap / Nyaralós menü 2. nap

Reggeli:

 

Mennyei zöld tea, közepes kávé (édesítőszerrel), Jó reggelt! - üdvözletes szalvéta (ezt nem ettem meg ;-) ) ...

 

 

... tojásrántotta (kábé 2 tojásnyi, mennyei, tutira azért, mert nem nekem kellett elkészítenem), 3 főtt tojásfehérje (M. megeszi a sárgáját :-) ), zöldség. Ja, és kis mustár.

 

Tízórai:

 

a Kékestetőn egy alma.

 

Ebéd:

 

Gyöngyösön - a nevét elfelejtettem - sali balzsamecettel és sült csirkemellel.

 

 

 

 

Az uzsonnát reggel összekészítettem, el is vittem, de történt valami, ami miatt nem ettem meg. (Ha sikerül, írok róla majd.)

 

Vacsora:

 

Hááát, a választék ez volt, és még egy asztalon még sok dolog (csak az már bele sem fért a képbe), bundázott zöldségek, füstölt csülkös sztrapacska, erdei gombaleves, palóc leves, hegyi ember édessége (somlóihoz hasonló), palóc oldalas, tört krumpli, gombás rizs, három féle barna kenyér, saláták, öntetek, ecetek, gyümölcs, csöröge fánk...

 

 

 

Amit ettem: pár kanál gombaleves, sült hús (sztem tarja volt), saláta fokhagymás és balzsam ecettel. És megkóstoltam a hegyi édességes dolgot.

 

Hatalmas a csábítás, a büféreggeliknél, büfévacsoráknál, sőt az éttermekben is. De eddig mindenhol sikerült megoldani a lehetőségekhez mérten diétásan, és meg kell mondjam: errefelé az árak a földön járnak. Szerencsére :-)



Nyaralós reggel

 

Tegnap délután érkeztünk a Mátrába. Ha csak elautózhattam volna idáig, aztán mentem volna haza, az is nagy élmény lett volna. Meseszépek a bükkös és tölgyes erdők, nemcsak erdőligetek, hanem hatalmas kiterjedésű, igazi erdő-erdők, az út fölött összeboruló lombkoronával, igazi erdő illattal, varázslatos színekkel...

 

Megnéztük a helyi látnivalók közül a legközelebbieket, voltunk a Cifra kocsimúzeumban, ahol rengeteg, nagyon szép állapotban megőrzött hintó és kocsi került kiállításra egy fantasztikusan hatalmas és szép régi épületben.

 

Hát perrsze, hogy a lovardát sem hagytam ki, nagyon szép volt a helyszín is, és ilyet eddig még csak filmekben láttam.

 

Itt éppen egy állva bóbiskoló pacival vagyok :-)

 

A sok nézelődéstől ...

 

... sétától ...

 

... mesés helyszínektől ...

 

... varázsos színektől ...

 

... győzte az agyam feldolgozni az élményeket.

 

A szomszéd szobában van egy pár hónapos baba. Féltünk, hogy majd nem tudunk majd tőle aludni. Hát a helyzet az volt, hogy szemben egy csapatépítő tréning tagjai azt hitték, valami pubban avagy kocsmában vannak: irtózat hangerővel buliztak a teraszokon, így hajnali 2 volt, mire el tudtam bóbiskolni.... Reggel persze a természetes ébresztőm fél 6-kor keltett, így aztán konditerem helyett lementem a felkelő napos parkba és sétáltam egy hatalmasat.

 

Nem tudom, a 4 elem közül melyikhez tartozom, de mivel -elvileg- a természethez tartozom, a Föld, a Víz, a Levegő és az Ég mindegyikéből lehet bennem valami. Ami tuti: világ életemben imádtam a vizet. Meginni, eső, hó formájában, fürödni benne... És most itt van ez a kis patak a park végében.

 

 

Nyugodtan csordogál, néha meg-megáll, aztán szalad kicsit, és csobog. Mivel csend van, tisztán hallani. Ma reggel végigsétáltam a patak mentén is, és lélegzet-visszafojtva hallgattam a csobogást. Mert ilyen a városban nincs. Se patak, se csönd, se nyugalom, se csobogás.

 

Órákig el tudnék ücsörögni itt.

 

Szerintem ez az egyik legszuperebb lelki töltődés.