A szombati szélvihar kitörte a lépcsőházban az ablakot.
Jó nagyot szólt, és most nem panaszkodhatunk a rossz levegőre: folyamatos a légmozgás...
Anyuéknál a tetőt bontotta meg a szél.
Tutira nem infarktusban fogok meghalni, nem hatottak meg a szeles események sem ezek szerint.
Ha annyit ennék, amennyit szeretnék, két hét alatt tíz kilót simán magamra tudnék enni, ha folytatnám, nagyon hamar újra elérném a mázsás körüli állapotot. Szinte folyamatosan tudnék enni, ha lehetne, akkor tésztát, kiflit, vajas pirítóst, nápolyit, csokis kekszet, fánkot (...). Küzdöttem már le magamról 20+ kilót, többé nem akarnék. Meghízni meg azért sem lenne jó, mert a ruhatáramat nem szeretném lecserélni. Például. Úgyhogy figyelek arra, mit, mikor, mennyit eszem. Emellett ha pl. bekajálok anyu buktájából, akkor utána "kompenzálok" pl. egy "bélflóra menüvel", abban kevés a szénhidrát, viszont imádom (ilyen pl. a tonhalfasírt salátával).
Ma hat órám volt plusz a napközi, nem túlzok: amire hazaértem, a nevemet sem tudtam.
Holnap asztma kontroll. Ide csak a napra van időpont. Odaülsz reggel, aztán vársz: röntgen, légzésfunkció, orvos. Ezer ember. És csak remélni tudom, hogy az orvos jó hangulatában jön majd, és hogy nem kell majd meghallgatnom egy versét sem...
