Szülinapomra ajándékba sétarepülést kaptam. :) Imádom a röpcsiket. 2016-ban repültem először, azért vállaltam el egy német munkát, mert a család fizette a repülőjegyet. Sosem gondoltam volna, hogy valaha még esélyem lesz repülni. És tessék!
Budakeszi repülőtér.
A repülő. :)
A másodpilóta navigációs rendszere pont előttem, jó volt figyelemmel kísérni, mikor milyen magasan vagyunk. 3200 m-ig mentünk fel.
Pilis.
Duna és kanyar.
Visegrád után Esztergom.
Majd vissza.
45 perc. Izgi volt és nagy élmény. Kis géppel, ilyen alacsony magasságon repülni teljesen más, mint nagy, polgári utasszállítóval. Ott gyors az emelkedés, gyorsan átszeljük a felhőréteget, az utazás során "csak" a szikrázóan kék ég látszik, leszálláskor is viszonylag gyors a leérkezés. Ezzel a kis géppel pontosan azt az élményt kapni, ami a másikból "hiányzik": alaposan megfigyelhető a lenti táj, a folyó, a települések. És a le- és felszállás ebben is -számomra- a legjobb. Überelhetetlen szülinapi ajándék, itt is nagyon szépen és hálásan köszönöm!
Plusz ajándék volt, hogy a hasam nyugton volt. Ezért is nagyon hálás vagyok.
