Nézzük a jó dolgokat.
Jól aludtam.
Amikor felkeltem, nem fájt a vesém. Egészen jól voltam.
Finom ebédet ettünk: karalábé levest, tökfőzeléket pörkölttel.
Csak délután fél egykor jött a semmiből a 10/8-9. Volt lehetőségem ledőlni, bóbicálni.
M. boltba indult, én a 10/7-tel mentem vele (muszáj kicsit levegőn lenn, muszáj kicsit mozogni). Néha kicsit hangosabban sóhajtoztam a fájdalom miatt, mint szerettem volna, szegény M. mindannyiszor megkérdezte: Jól vagy?
Bolt után is ledőltem, bóbicáltam.
Amikor felkeltem, egész jól voltam.
Vacsiztunk. (Ekkor hullámzó volt a fájdalom.)
Aztán 10/6-tal (ez egész jó) folytattam a ruhaszanálást a nadrágokkal. Mindet felpróbáltam, hááát a fele nem jön rám. Ja, a pozitívat nézzük, szóval: a fele jó.
Ma végre leültem, és válaszoltam sok üzenetre, emailre. (Nincs hozzá mindig energiám.)
M. a héten megvalósítja egy régi álmát: bérelt egy motort és azzal "randalírozik". 54 éves, mikor pipálná ezt a bakancslistáról, ha nem most? (Nekem rengeteg tervem volt a nyárra, bakancslistás is -Norvégia-, de az élet mást adott. Betegség formájában lehetőséget a pihenésre, az alvásra, mert erre most sokkal nagyobb szükségem volt, mint pl. Norvégiára. És betegség nélkül nem pihentem volna.)
Este egészen jól voltam.
