:
"Csakúgy mint a dependens személyiségzavarban szenvedő, ők is másoktól várják az életben a védelmet, a segítséget, a "jót". Szociális simulékonyságuk mögött heves vágy él bennük, a figyelem és szeretet iránt. Folytonosan igénylik is az egyetértés és elfogadás bizonyítékait, és nagyon érzékenyek azok hangulatára, viselkedésére, akiktől függenek. Ha a mások érdektelenségével vagy a magára hagyottság fenyegetésével találkoznak, kiszolgáltatottnak érzik magukat. A hisztorikus nem függ kevésbé a mások figyelmétől és szeretetétől, mint a dependens, de szemben azzal, kezdeményező a megerősítések bebiztosításában. Ahelyett, hogy sorsát mások kezébe tenné, s így állandóan kockáztatná biztonságát, tevékenyen és kacéran igyekszik azok érdeklődését felkelteni, és az áhított csodálatot és megbecsülést megszerezni. Általában gyorsan felméri,milyen manőverekkel érhet célba, és nagyon érzékenyen "fogja" mások hangulatát. Mivel állandóan "résen van", viselkedése és érzelmei szeszélyesen változnak. Nem csak egyetlen fontos kötődése van, mint a dependensnek, s rendszerint hiányzik belőle a hűség, a lojalitás. Interperszonális kapcsolatait kacérság, dramatikuks elemek és szeszélyesség jellemzi.
Jellemzi őket: az újdonság iránti vágy, lelkesedés, élénk képzelőerő, hangulati labilitás, romantikus hajlandóság, szeszélyesség és impulzivitás. Követelőzően sóvár és önző viselkedés is jellemzi őket. Többnek akarnak látszani, mint amilyenek valójában. Ahogy egyre jobban becsapják saját magukat, úgy kerülnek egyre messzebb a valódi érzésektől, és végül semmi más nem marad, csak az üres megjátszottság. Érzelmeik, mások iránti lelkesedésük gyorsan elillan, előnyben részesítik a harsány és élénk dolgokat, teátrálisan lelkesednek, szeretnek csillogni és nagy életcélokról álmodozni, játszadoznak az öngyilkossággal, a lelkes önfeláldozás és lemondás és a naiv, görcsös, gyerekes önzés ellentmondásai, s mindenekelőtt a bohóckodó komolytalanság és tragikum sajátos keveredése az életmódjukban jellemzi viselkedésüket.
A hisztériás viselkedését kormányzó erők közül "a szeretet elvesztésétől való rettegés" a legfontosabb, így különösképpen függnek azoktól, akik képesek megvonni tőlük a szeretetet. Az irracionális érzelemkitörések, a kaotikus viselkedés, a dramatizáció, valamit a fantázia és valóság összekeverése jellemzi őket. Jelen van a hiúság, a labilitás, és dependencia, de főként szerepjátszó és tünetimitáló, a gyorsan váltakozó, rövid ideig tartó feszült üres boldogtalanság, az ehhez társuló inaktivitás, visszahúzódás, depresszió, irritabilitás és makacsság, valamint az ezt felváltani képes impulzivitás, alacsony frusztrációs tolerancia, könnyelműség, a szabályok felrúgása és rövidlátó hedonizmus jellemző.
A hisztorikus személyiségek sokszor szinte karikatúraszerűen éppen azt reprezentálják, amit a modern társadalom elvár és csodál tagjaiban: legyünk szeretetre méltóak, elbűvölőek, sikeresek, népszerűek, vonzóak és szociábilisak. A zavart éppen a túlzottan dramatikus, reaktív és hevesen kifejezésre juttatott magatartás és az interperszonális kapcsolatok bizonyos jellegzetes zavarainak jelenléte adja.
A figyelemfelkeltési vággyal átitatott viselkedés nagyon sokféle összefüggésben mutatkozik meg.
A hisztorikus személyiség fő ismérvei:
1., folyamatos megerősítést, egyetértést és dicséretet kíván vagy követel
2., küllemében vagy viselkedésében a helyzethez nem illően szexuálisan kacér, és csábító
3., túlzottan törődik testi-fizikális vonzerejével, küllemével
4., érzelmei indadekvát módon felnagyítva juttatja kifejezésre, például alkalmi ismerősöket eltúlzott lelkesedéssel és hévvel ölel át; megállíthatatlanul tud zokogni apróbb szentimentális történések kapcsán, és szeszélyes hangulatváltásai vannak
5., kényelmetlenül érzi magát olyan helyzetekben, ahol nincs a figyelem középpontjában
6., érzelemnyilvánításai gyakran változnak és sekélyesek
7. egocentrikus, cselekedetei azonnali kielégülésszerzésre irányulnak, nem tolerálja jól a frusztrációt vagy a késlekedő gratifikációt
8., beszédstílusát excesszív impresszionizmus és a részletek elnagyolása vagy hiánya jellemzi, például ha azt kérjük, hogy jellemezze az édesanyját, akkor nem mond mást: "Hát ő egy csodaszép asszony volt"
Zavar azonban csak akkor állapítható meg, ha a tünetek következtében jelentékeny kínlódás-szenvedés vagy maladaptív szociális és/vagy foglalkozásbéli működést lehet megállapítani.
A hisztérikus személyiségzavarban szenvedők bombasztikusan nyilvánítanak érzelmeket, valóságos és harsány érzelmi viharok formájában, ugyanakkor mégis felületesen. Jellemző rájuk a folytonos feltűnési viszketegség, figyelemfelkeltési vágy. A szexuálisan csábító, kacér viselkedés is központi tulajdonságuk, bár ez is felszínes, és nem mindig jár együtt megfelelő intenzív erotikus válasszal. Állandóan "színpadon" vannak, és "folyik az előadás", mégpedig olyan fokon, hogy néha képtelenek a fantáziát és a valóságot elkülöníteni. Hiányzik belőlük valamilyen "központi lényeg", így szinte kaméleonként képes változtatni az exteriőrjét. Egy egy fedőréteg csak arra jó, hogy eltakarja az alatta lévő más érzelmi színezetű réteget. Mindig azt az arcát mutatja, ami szerinte összhangban van az interperszonális környezettel: vagyis azt, ami a körülötte lévőknek "legjobban megfelel", vagy amit "azok megérdemelnek". Egyrészt túlzott engedékenység, megfelelni vágyás jellemezheti őket, másrészt viszont könyörtelen akarnokok tudnak lenni,ami nagyon kiábrándító tud lenni.
Stílusát pontatlanság, felületesség és túlzásokra való hajlam jellemzi. Figyelmüket nehezebben összpontosítják, percepciójuk és információ feldolgozási módjuk inkább globális és diffúz, semmint részletezően alapos és következetes. Nem őszintén és mélyen kiváncsiak, nehezen koncentrálnak, és nem gondolkodnak logikusan. Tevékenységeikben nem mélyülnek el eléggé, többnyire dilettánsok maradnak. Általában kerülik azokat az embereket és tevékenységeket, melyek miatt felületességükre fény derülne, és azt fel kellene adniuk. Ténybeli kérdésekre rendszerint "nem tudom"-mal válaszolnak.
A hisztorikus személyiségzavar igen széles klinikai kontinuumban változik, az egészen súlyos zavartól a viszonylag egészséges kontinuumig.
Énkép, panaszok: A hisztorikus gyakran jó benyomást kelt, hisz látszólag könnyen fejezi ki gondolatait és érzelmeit, és dramatikus viselkedésével képes mások figyelmét felkelteni. Magakellető és önkifejező tehetségük azonban változó erejű és felületes. Szeszélyesek, könnyen felizgatódnak, nem tűrik a frusztrációt, várakozást és csalódást. Szavaik és érzéseik felületesek, megjátszottak. Kapcsolataikban nem őszintén barátiak, aktívan követelik az elismerést, szexuálisan provokatívak, manővereznek, kokettálnak. Hol gondtalannak és rafináltnak, hol gátoltnak és naivnak tűnnek. Amíg csak játékról van szó, például a szexualitásban, addig "nincs velük baj", de ha a dolog komolyra fordul, akkor zavartan, éretlenül vagy szorongva viselkednek.
Önmagukat szociábilisnak, barátságosnak és szeretetre méltónak tekintik. Legtöbbször nincs belátásuk, emiatt nem ismerik el (vagy fel) a gyengeségeiket, depressziójukat, hosztilitásukat, belső zavaraikat. Nagyon érzékenyek azoknak a véleményével szemben, akiktől függnek, akiktől szeretetet és gondoskodást kapnak. Erősen függnek a külső visszajelzésektől, emiatt figyelmük csapongó, impresszionista, és elvesznek a részletekben. Néha az apró történésekre is igen érzékenyek, ugyanakkor mert kognitív stílusuk felületes, képtelenek igazán elmélyedni.
Mivel egész életükben azzal törődnek, hogy mások mit gondolnak és éreznek velük kapcsolatban, egyúttal ez akadályozza meg őket, hogy saját gondolataikkal és érzéseikkel foglalkozzanak. Lelki életük szegényes. Emiatt nem képesek tudattalan érzéseik árnyaltabb kezelésére, s leginkább csak ezek elzárását, elfelejtését és kényelmetlen emlékeik disszociálását tanulták meg. Önértékelésük mások ítéletétől függ, nem látnak okot önmaguk elemzésére, mert ha magukra figyelnének, el kellene fordulniuk a számukra oly fontos külvilágtól. Egyébként is kínos lenne felfedezniük elviselhetetlen ürességüket, triviális lelki valóságukat. Ezt szolgálja a masszív és teljes elfojtás.
Bár mindenkinek szüksége van stimulációra, figyelemre és egyetértésre, a hisztorikus azonban telhetetlenül és kiszolgáltatottan igényli ezt, mert "nélküle megszűnik létezni". Folytonosan igényli mások figyelmét, mert identitása különben szétesik, szétfoszlik. Nemritkán sikeresek céljaik elérésében, amikor megerősítést és figyelmet igényelnek másoktól.
Stratégiáik annyiban tekinthetők kórosnak, hogy nem korlátozzák manipulációikat olyan helyzetekre, amelyeknek meg is tudnának felelni. Mohó figyelemvágyuk kielégíthetetlen, és ennek forrásait sűrűn váltogatják. Mindenáron megpróbálják "eladni" magukat, ezért kacérak, színészkednek, frivoliak, hazudoznak, feltűnősködnek.
Nemcsak azt képesek jól megérezni mi az ami "eladható", ami "átmegy", de azt is hamar megtanulják, milyenek a külső hosztilitás és elutasítás jelei. Ez képessé teheti őket a gyors alkalmazkodásra és a csalódások elkerülésére is. Interperszonális érvényesülési kézségük nemcsak a dicséret megszerzésére, hanem az elutasítás elkerülésére is kiterjed. Bár látszólag sokszor tetszést aratnak, nem igazán tudnak jó érzéseket kelteni, mert az effektusaik felületesek, a kapcsolataik nem stabilak és teljesek. Félnek a tartós kapcsolatoktól, mert hosszú távon kiderülhet lelki-érzelmi ürességük."
forrás
