A mai reggel is úgy kezdődött, hogy összepakoltam/dobozoltam a napi kaját. Igazán megéri ez a pár perc időbefektetés: egész nap nincs rá gondom, nem kell szeletelni, hámozni, pakolni, bárhova vihető, hamar előkapható a hűtőből.
Reggeli: palacsinta, tea.
Tízórai: 2 kiwi.
Ebéd: hatalmas saláta és 1 gombóc töltött káposzta.
Uzsonna1: 2 répa, 10 szem mandula.
Uzsonna2: 125g laktózmentes túró, 70g növényi joghurt, 1 adag fehérjepor. Ezt sütés közben kanalaztam el.
Mert hogy sütöttem 2 adag szezámos-lenmagos kenyeret, egy kakaós piskótát, és K-nak egy müzlis-vaníliás sütit.
Vacsora: 1 gombóc töltött káposzta.
+1: 1 adag fehérjeturmix.
Hétvégén jön a húgom és a két gyerkőce, nagy részben egyeztettünk már. Fontos a pontos menü, mert M. cukorbeteg, így meghatározott időben kell meghatározott mennyiségű szénhidrátot bevinnie, és napi x-szer kell vércukor szintet mérnie és beadnia az inzulint. Izgul a húgom is, én is, amióta M. tavaly júniusban beteg lett, még nem voltak el ilyen messze otthonról. Az albérlet még március 3-ig az enyém, így ott fognak aludni, ott lesz a reggeli is, holnap előkészítem, ami nincs még ott és bevásárolok M-nak. És mivel hétvégén nem lesz rá idő, ma már bepakoltam mindent, amit csak tudtam, az osztrák csomagba, a kenyér is megsütve, holnap beszerzem még, amire szükségem lesz.
A lakásban szinte minden a helyén, a fejem tele a sok új infóval, mármint annak megjegyzésével, mi hol van. A mosógép irtó jó dolog (3 évig kézzel mostam), a mosogatógépről nem is beszélve. :)
Ma is egész nap talpon voltam, volt még lépcsőzés is, de holnaptól újra edzés. Mert a nyár közeleg. No nem, mintha elkeserítő lenne a helyzetem. De mégis szeretném megtenni magamért, amit megtehetek. :)
