Hosszú nap volt, mivel tegnap éjjel szinte semmit nem aludtunk a busók kolompolásától... Mármint a húgom és én. Mert a két gyerkőc valahogy tudomást sem vett a zajról :-)
Hosszú nap, rövid bejelentkezés, sok fotó.
Minimál reggeli az albérletben. Minimál, mert üres a lakás, csak azok a holmik vannak itt még, amik a vendégeknek szükségesek. Így én a csomagolásból reggeliztem:
Reggeli: kakaós piskóta, kávé.
Tízórai: 1 alma, útközben. Délelőtt 3 órát mentünk.
Majd elsétáltunk az új helyre, itt megfőztem az ebédet. Kompromisszumos ebéd született, olyan ételt kerestünk, amit megeszik a nagyjából hagyományosan étkező K, a háromszor evő húgom, a fényevő lánya, én, és amit megehet és ami könnyen CH-számítható a cukorbeteg M-nak. Sajtos fitt tészta lett így, nekem lakt.mentes jogival, a többieknek tejföllel és sajt.
Ebéd:
Uzsonna1: répa, mandula.
Az örökmozgó P. megtalálta a lasztimat, használta is. Jó fél óráig, egyfolytában.
Aztán újra útra keltünk, este 2 órát mentünk. Előtte benyomtam a vacsorát, az előre dobozolt tonhal salátát.
Vacsora:
Jó volt a hangulat, P. életében először ült körhintán, a fiúk a cicás kocsit választották, volt koncert, táncház...
Nagyon örülök, hogy eljöttek a húgomék, hogy M. cukra rendben (fantasztikusan jól kezeli a betegségét, fegyelmezetten mér, szúr, eszik, le a kalappal előtte). Hamar elrepült ez a nap, holnap már utaznak haza. Holnap délután jön anyu, segít rendbe tenni az albérletet. Itt alszik, holnapután -amikor én már Ausztriában leszek- K-val elintézik a kulcsátadást.
Kolompolásmentes szép álmokat kívánok! :)
