Egyszer régen, nagyon régen (és nem a zúgó erdő közepében) csináltam a Fly Lady nevű programot. Ott minden napnak (is) volt egy külön feladata, a szerda volt nálam az "antihalogató nap". Itt kellett mindent elintéznem/megcsinálnom, amit addig egy hét alatt halogattam. (Nem volt rossz dolog egyébként.)
Úgy alakult, hogy a mai nap "antihalogató szerda" lett.
Hétfőn este kértem, ma megkaptam délelőtt a műtéti ajánlást a Davinci klinikáról. (Már hétfőn intézni kezdtem a TB alapú lehetőséget is azért, ami azon kívül, hogy "ingyen" van, nem volt számomra teljesen megnyugtató.) A műtét ára annyi, amit össze tudok szedni, és 2-3 év alatt visszafizetni... Estére meg is lett a teljes összeg.
A műtétre október 15-re vettek előjegyzésbe. Nem most lesz, de nem is olyan távoli az időpont, és sok szervezni való van addig.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem 3 hónappal ezelőtt lett műtét, hiszen akkor most simán kezdhetném a tanévet.
A 3 hónappal ezelőtti kontrollon még teljesen más volt a helyzet. Akkor a bal petefészkemben volt egy csokoládé ciszta bélfali kettőződéssel. És ez a ciszta az előző kontrollhoz képest kisebb lett és "felpuhult", azaz esély volt rá, hogy felszívódik. Ezért javasolta a prof, hogy próbálkozzunk még egy 3 hónapos Tubanis hormonkúrával, hiszen lehet, hogy megoldódik a probléma. A nyarat viszont végiggörcsöltem, meglehetősen durván, júniusban nem, de júliusban és augusztusban a mensi is megjött (a hormon ellenére), jött új gyakori tünetnek a szurkálódás, egyszóval az életminőségemben nem állt be pozitív változás. Én sem gondoltam volna, hogy a hétfői kontrollon (most aug. 23.) ilyen lesújtó képet mutat az ultrahang. A bal petefészkemből valóban felszívódott a csoki ciszta, viszont a jobb petefészkem, a méhem katasztrófa lett, összenövések lettek, és a méhem mögött is durva kismedencei endo szóródást látni... A vizsgálat 2. percében elhangzott: "Timi, nem ússza meg a műtétet". Meg is beszéltük a műtéti javaslatot és a lehetőségeket.
A fizetésnél a recepción már alig tudtam visszatartani a könnyeimet. Aztán M. jött a kocsival a bejárathoz (Pécsett épp leszakadt az ég), hogy nehogy begöndörödjön a hajam az esőtől (hát azt hittem, megeszem), kérdezte, mi volt, azután, hogy elmondtam, hogy nem jó hírek, már el is tört a mécses... Nem sírtam sokat, mert már a hazaúton kezdődött az ügyintézés.
Már hétfőn jeleztem a főnökömnek, hogy műtétem lesz, ma pedig felhívtam a konkrét időponttal. Amire kell, lesz megoldás a helyettesítésemre. A kolleganőim pedig szuper rendesek, támogatnak, és felajánlották (ahogy tavaly is), hogy ha nem bírnám, ha nagyon elfáradnék, a napközit megcsinálják helyettem októberig. Igyekszem, hogy bírjam.
