Jeges volt a reggel. Kevés hó, viharos, jég hideg szél, csodás jégvirágok. Reggeli után összepakoltuk a kellékeket és az ebédet (fényevőnek, két hagyományosan evőnek, cukorbetegnek, ketosnak), jégtelenítettem az autót, előfűtöttem, aztán útra keltünk a mini családi wellnessre.
R:
A strandon jó volt. A gyerekeket úgy kellett a végén kirobbantani a vízből. M-t nagyon sajnáltam, mert annak ellenére, hogy egész nap mozgott, magasak voltak a cukor értékei, így nem ehette meg a kis étkezést...
Vittünk minden ételt, mert jártunk már itt és jól megjártuk: M-nak volt kiszámolt, vitt kaja, mi meg majd' éhen haltunk. A büfében nem igazán ehető ételek voltak csak. De most csomagoltunk, dobozoltunk.
E: tegnapi maradék rakott krumpli, saláta.
Ebéd után nekem mindig nagyon nagy lesz a gyomrom, mindegy, mit és mennyit eszem. (Azon szoktam mosolyogni, hogy a szarvasos szürke garbómon a szarvas pont a gyomromnál van, evés után mindig meghízik, aztán visszafogy.) Az ebéd utáni mai fotón is látszik a gyomrom, de az is, hogy nem attól lehet meghízni, amit az ember karácsonytól szilveszterig megeszik, hanem attól, amit szilvesztertől karácsonyig. (Persze, ha okosan eszik, akkor sem hízik meg, főleg, ha mozog is mellette.)
A húgom ma nagyon menő volt. Addig mondogatta, hogy ő a minusz három fokban majd kint fog fürödni, hogy a szaván fogtuk. Kész stáb kísérte: fotósok (nagyi, P., én), kamerás (M.), mindannyian megörökítettük a hőstettet. Mert tényleg megcsinálta!
A hazaúton egy "hagyományt" folytattunk. Feltettem a kérdést: Na, gyerekek, ki hogy érezte magát ma? Erre egyenként mindenki elmondta, mi tetszett a legjobban és mi legkevésbé. A végén megállapíthattuk: pozitív mérleggel zárhattuk a napot.
V:
Holnap újabb utazás, a húgomékat elviszem Szekszárdig, onnan busszal mennek tovább a fővárosba, én pedig megyek haza.
(Anyu megkérdezte, melyik süteményből csomagolhat. Megkértem: egyikből se.)
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
