És itt krach. Avagy megállt a tudomány. Pontosan kifejezve: a szerkesztő- és a képszerkesztő program használhatatlan. Nincs mit tenni...
8. nap
Ha szeretnél sok vizet inni a buszúton, mert alapból is sok vizet iszol, meg mert meleg is van, de nincs rajtad libero, hát ne tedd. Hajnali kettőtől délelőtt fél 12-ig kerek egy deci vizet gurigattam le a torkomon. Mert nem tudunk (?) fél óránként megállni csak azért, mert egy boszi figyel a folyadékfogyasztásra (no meg szomjas) és már a magyar szakaszon beönt egy másfél literes ásványvizet. Így gyakorlatilag kiszáradva és hulla fáradtan értem ide (ez két hetente így szokott lenni). Az úton sikerült háromszor ötven percet aludnom (nyakfájás, fenéksajgás...). Ebéd, mosogatás, aztán pihenő. Aludtam két órát. Uzsonna. A délután a szokásosan telt. Újra meghallgattam Knittelfeld bombázásának már nagyon jól ismert sztoriját, és még párat, de - a változatosság kedvéért - csak az ismertek közül. A séta ma kimaradt. Őszintén? Nem bánom. Vacsora. Esti rutin, Heiratsgeschichten a tévében, kilenckor szabadulás. Terv: gyors elalvás.
Reggeli (a buszban): 50g zabkása, 50 g mandula.
Tízórai (a buszban): 150g sült csirke, 150g paprika, 1 pufi rizs.
Ebéd (már a munkahelyen): 150g csirkepörkölt, 150g spenótfőzelék, 33g főtt barna rizs, 1 pufi rizs.
Uzsonna: 1 tonhal konzerv (saját lében), 1 paradicsom, 33g főtt barna rizs, 1 pufi rizs.
Vacsora: rántotta (2 tojás, 3 tojásfehérje), 150g uborka.
1864 kcal, 166g F, 155g CH, 60g zsír
Mozgás: kilenc és fél hét óra utazás.
Folyadék: 1.5 liter víz.
