Esti, megjegyzéses

Egy dolgot biztosan tudok: néha nagyon mélyre kell jutni ahhoz, hogy értékelni tudjuk az élet apró kis örömeit is. Néha a gödör legalját kell kaparnunk ahhoz, hogy rájöjjünk: innen lefelé már nincs tovább. Néha bele kell ragadnunk az ingoványba, hogy tudjuk, mit jelent szabadon lélegezni. Ha a mai reggel "otthon" ér, biztosan nem kelek fel az ágyból. Talán soha többé. De itt ért, a munkahelyemen, ahol nincs etyepetye meg üntyümpüntyüm, hanem meló van, munkaidő. Kikapartam hát magam az ágyból és végigcsináltam a napot. És rájöttem, hogy hálás vagyok ezért a napért, ezért a kegyeltlen reggelért, ezért az atomjaimra való széthullásért. Hálás vagyok érte, mert megértette velem, hogy ez a mélyek mélye, azaz hogy ennél rosszabb már nem lesz, innen csak felfelé vezet út. 

 

Kedd

Szent Iván éj óta a bejegyzéseim így készülnek: Leülök, bekapcsolom a gépet. Ott hagyom. Próbálom összeszedni a gondolataimat. Visszaülök. Nézek ki a fejemből. Eszembe jut valami értelmesnek tűnő, elkezdek gépelni. Kitörlöm. Nézek ki a fejemből. Ott hagyom a gépet. Megyek egy kört a szobában. Leülök megint. Gépelek, kitörlöm. Megyek. Ülök. Nézek. Törlök...

Szent Iván éj előtt még nem gondoltam volna, hogy felkap az élet hurrikánja, forgat, tép, dobál és egyik percről a másikra kiszakít abból, amit otthonnak, biztonságnak hittem. Nem gondoltam soha, hogy itt, a munkahelyem lesz a jelenlegi egyetlen biztos pont az életemben, ahol van szekrényem, ágyam, ahol a helyemen rajtam kívül senki más nem alszik, van poharam, törölközőm, helyem a reggeli asztalnál.

Szent Iván éjjele számomra még hosszabb volt az év leghosszabb nappalánál. Sőt az a nap azóta is tart, rám telepedett, körbezárt, nem enged. Kérdéseket tetet fel, miértekre keresteti a sokszor nem létező válaszokat, miközben fel-felnyitogatja a szemem, látni enged olyan múltbéli dolgokat, amiket eddig más szemüvegen keresztül néztem csak.

Szerettem volna túl lenni ezen az egészen hamar. Gyorsan letudni, aztán menni tovább. Volt egy-két halvány pillanat, amikor azt hittem, ez így is lesz, aztán csak még mélyebbre zuhantam. Mára elért az az állapot, amit nagyon finoman úgy tudnék megfogalmazni: atomjaimra estem szét. Rettenetesen keveset alszom, keveset és egyhangúan eszem, és azt is úgy kell magamba tuszkolnom. Ma már fekvő helyzetben is szédülök, hányingerem van, és a szemem alatt hatalmas, mély, sötét lila árkok keletkeztek. Képtelen vagyok koncentrálni, még mindig nem csomagoltam ki, de semmi értelme, hiszen öt nap múlva megyek "haza". Pedig nagyon jó volna összeszedni magam, hiszen az első három mohácsi napra van szállásom, de a cuccaim egy tárolóban; össze kell szednem, miket kell "hazavinnem", hiszen kellene fogkefe, fogkrém, törölköző, tiszta ruha, élelem... Reggelim lesz, aztán tudnom kellene, mit egyek a nap további részében. És hogy a három nap után hova, az egy igazán jó kérdés. Voltál már úgy, hogy nincs hova menned? Hogy nem tudod, hol alszol? Mindez azok után, hogy volt valakivel egy közös otthonod? ... Ha nem sikerül Mohácson albérletet találni, akkor életbe lép a második lehetőség (ahogy a húgom mondaná: a B terv), de ez iszonyat gyors szervezést igényel, mert nem a szomszédban van. Mindegy, a lényeg: nincs talaj a lábam alatt. Szinte szó szerint.

Szent Iván éj első néhány napján annyian megkerestek, írtak, ajánlottak szállást, segítséget, hogy szó szerint nem is tudtam mindenkinek válaszolni, fizikai képtelenség lett volna. Ahogy telnek a napok, megint tudatosodik bennem, hogy minden csoda három napig tart. Megritkultak a megkeresések, de ez természetes, hiszen mindenkinek megvan a saját élete, a saját keresztje. 

Hiszek benne, hogy



És abban is hiszek, valahol mélyen tudom, hogy mindez értem történik. És azt érzem, hogy az egész világmindenség valahol a segítségemre van. Hiszen az a bizonyos éj után rögtön jöttem ki dolgozni, ahol biztonságban vagyok, minden alapvető szükségletem biztosított. E. habár nagyon nincs jól, amikor csak szeretném, megengedi, hogy feljöjjek kicsit a szobámba. Sőt minden nap fél kilenckor már elbúcsúzom tőle este az eddigi kilenc óra helyett, és egy rossz szót sem szól. Sikerül ellátnom a munkámat szédülve, iszonyat gyengén is. Minden nap jön egy-egy kedves üzenet, egy-egy érdeklődés. Bevallom: jólesik. Kegyes hozzám az időjárás is: néhány nap tudtam kicsit napozni, viszont leginkább esős-hideg az idő, és én ezt szeretem...

Még nem tudom, hogyan, de össze kell szednem magam. Keményen. Otthon nagy fizikai és lelki megterhelés vár rám, cipekednem kell, cipelnem és elbírnom a zsákokat, a teli dobozokat és a sorsomat, talajt kell építenem a lábam alá.

Étek kedden:

R: kávé, 50g mandula.
E: spenót, csirke, saláta, 50g mandula.

V: 2 tojás, sonka.

Bölcs

Bölcs

Belső csend: Találkozások

Minden ember valamilyen céllal érkezik egy másik ember életébe.

Több milliárd ember él a Földön. És Te mégis pont ezekkel az emberekkel találkozol. Gondold csak végig, szerinted véletlen? Ugyan, hát hogyan is lehetne!

Van, akinek elég csak egyszer besétálnia, hogy lásd és tudd, mi dolgod van vele az életben. De másnak el kell sétálni ezerszer, míg egyáltalán az életed része lesz. Akár csak egy éjjelre, de lehet a halálod napjáig marad. Lehet, az ötödik ember, akit holnap látsz az utcán, fél év múlva melletted ébred. Vagy, akivel eddig csak maximum köszöntetek, hirtelen az egyik legfontosabb szereplő lesz az életedben.Mindennek és mindenkinek megvan a saját ideje. Annak is, hogy kiderüljön a találkozás oka. Ehhez sokszor rengeteg idő kell. De, amikor rájössz, azt is megtudod, miért pont akkor kellett megtudnod mindezt.

Te nem tudod, de az élet tudja, mikor és mennyit bírsz el valójában. Ennek megfelelően küldi a segítőidet az életedbe. Mert mindenki egy segítő. Mindenki, akivel kapcsolatba kerülsz, egy apró kis darabot hordoz belőled. És pont akkor jönnek, amikor ezt a darabot magadba kell illesztened. Akár a szívedbe, akár a lelkedbe, akár a testedbe. Ezért kell nyitottnak lenned és ezért kell menned. Ezért nem állhatsz egy helyben, hanem haladnod az úton nyitott szemmel. Mert az élet folyamatosan küldi az embereket, és Te ösztönösen tudni fogod, ki az, akivel dolgod van . Bíznod kell ebben az ösztönödben. Nem tudsz rosszul választani. Mert, ha az a választás éppen pokoli kínokhoz is vezet, Neked akkor éppen arra volt szükséged, de ezt majd csak később érted meg.

Minden ember okkal érkezik az életedbe. Fogadd el és fogadd be. Az idő majd úgyis megmutatja, ki milyen céllal érkezett. Te is okkal érkezel mások életébe, Te is mások darabjait hordozod saját magadban…

forrás

Motiváció

"Fogd úgy fel, mintha az egészséged is egy fiók lenne a bankszámládon. Minél többet teszel bele, annál többet vehetsz ki!" 

/Jack Lalanne/