Még mindig sok dologban következetlen vagyok. Még mindig van, amikor segget csinálok a számból. Magam előtt. Rossz érzéseim, lelkiismeret-furdalásaim nagy részét ezek adják ki.
Van erőm, van kitartásom több dologban. Egész konkrétan meg tudom fogalmazni, mit nem akarok és néha azt is sikerül, mit akarok. De még mindig nem hiszek az erőmben, nem bízom magamban. Na ja, ha hazudok saját magamnak, miből lenne határozottságom, hiteles erőm, önbizalmam?
Belső erőt abból -is- lehet szerezni, ha az ember elfogadja, hogy fél valamitől, viszont belemegy ezekbe a helyzetekbe és megoldja. Ezt gyakorlom gyakran. Sőt mintha ez az egyik fő megtanulandó dolgom lenne, hiszen folyamatosan, gyakorlatilag napi szinten kapom az ehhez kapcsolódó feladatokat. Van, hogy egy nap többet is. Félek, izgulok, ideges vagyok, de már eszembe sem jut valaki szoknyája mögé bújva segítségért suttogni, ha olyan dologról van szó, amiről tudom, hogy ha nem is lesz egyszerű, de meg fogom oldani.
Szeretném, nagyon szeretném elengedni az evezőt, hogy ne az árral szembe evezzek, de túl sokáig markoltam. Ám ahogy enged a kezeimből a görcs, egyre több -egyelőre apró- dologban sikerül meglátnom, hogy tényleg semmi értelme a kapálózásnak. Hüle példa: sose lesz belőlem kiskutya, akarhatom bármennyire is, mert embernek születtem. Egyszerűbb példa: felfoghatom katasztrófának, hogy mekkora köd van, de ha meggárgyulok, akkor is köd van és akkor is, ha egyszerűen konstatálom a dolgot. Plusz negyven éves saját tapasztalat, hogy a köd egyszer felszáll. Olyan még nem volt, hogy hónapokig-évekig mindig köd volt.
18. napja vagyok itthon. Évek óta nem volt ilyen. Most legalább volt időm pihenni is és elintéznem jó néhány ügyes-bajos-hivatalos dolgomat. Volt idő bemenni, megkérdezni, intézkedni, kivárni, elmenni, telefonálni, utalni, érdeklődni (...). Bevallom: van olyan fárasztó ez is, mintha dolgoztam volna. Viszont még mindig csodaszép az idő, még mindig egészséges vagyok, nap mint nap tanulok dolgokat magamról, a világról, sok dologgal sokkal előrébb vagyok, mint amikor csak két hetem volt itthon... És valószínű, hogy vasárnapig még itthon is leszek. Ami szintén jó, mert holnap még biztosan lesz egy nagy "kalandom", ami több szempontból is megadja majd a hogyan tovább menetét. Mégis minden arrafelé sodor, hogy a múlt történelem, a jövő rejtély. Azaz itt és most, a mában érdemes élni, csak itt lehet érdemben jelen lenni.
***
Az idő - ha van -
tágul-görbül, mint a tér:
mosttól mostig tart.
Fodor Ákos
***
Reggeli: csokokrém áfonyával
Ebéd: tonhal saláta (hatalmas adag)
Vacsora: 2 vajas-paprikás kenyér (frissen sütött kenyér picit módosított receptúrával, majd felteszem a blogra is).
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
