Reggel héttől folyamatosan házimunka ebédig.
Ebéd: a hőgyészi kanállal. Áthoztam anyutól. mert imádok ezzel enni.
Szanálóknak tipp. Amit áthozok anyutól, annak előtte "helyet teremtek". Az evőeszközöket is átnéztük itthon, a ruháim közül két szatyorral elajándékoztam, és csak amikor megvolt a hely, akkor jöhettek a dolgok.
Ebéd utáni elpakolást követően irány Gyönk. Főztem kompótot is délelőtt, mami imádja. Meg is ette a dupla adagot. :)
Kék-zöld (inkább fekete) az egész jobb fele, esik-kel, elfelejti, hogy egy ideje pelenkás, és azt is, hogy nincs ereje átülni a székből a wc-re...
Most először mentem anyu halála után egyedül mamikához.. J-ék ott voltak ma egy darabig, aztán csak mamival ketten. Kérdezte, hogy fekszik-e még anyu... Vittem maminak egy csokit is, de azt mondta, vigyem haza anyunak, hogy gyógyuljon meg tőle... Itt majdnem eltört a mécses. Aztán bejött az egyik nővér, hozta mami vacsoráját, megetettem, megkapta az esti gyógyszereit. Majd mindkét nővér bejött, meséltek mamiról. Azt látják, hogy amióta anyu nem megy hozzá, az állapota zuhanásszerűen romlik. Szerintük is érzi/tudja, hogy történt valami. Azt is elmondták, hogy december végén-januárban mami többször ment hozzájuk a telefonszámmal, hogy hívják fel neki anyut, beszélni akar vele. Na itt elsírtam magam. Mami épp merengett, én meg a sírás közben imádkoztam, hogy merengjen még és hogy utána ne vegye észre rajtam... Már sötétedett, amikor elindultam haza. Jó volt mamival lenni. A naplemente pedig csodás volt (a fénykép ne adja vissza).
