Jesszus, naptár nélkül fogalmam nincs, milyen nap van...
Ma elérkezett a korai felébredésem eddigi csúcs- avagy mélypontja: hajnali fél 3-kor. Visszafeküdtem (eddig nem szoktam, még akkor sem, ha 3-kor ébredtem), mert abnormálisnak tartom, hogy hajnalok hajnalán kezdem meg a napomat, és nem csoda, ha nem bírok nap közben magammal. Irtó nehéz visszaalvás után fél 6-kor keltem órára. A világomat nem tudtam. Keltem, mert mára hűvöset mondtak reggelre, és főzni kellett. Krumplifőzelék készült kolbásszal és tonhal fasírt. Amire megvolt, olyan fáradt voltam, hogy a többit majd holnap reggel készítem.
Nagyon kínlódtam egész nap, de nem feküdtem le aludni. Hamarosan dolgozom, bírnom kell, legalább ébren... A mosogatnivaló várt, csak vár, és este van: most is vár. A krumplis cuccok már úgyis rendesen belediffundálódtak az edényekbe, reggelre sem lesz rosszabb...
Ki sem mozdultam a lakásból. Hatig. Aztán kacagtam egyet magamon, hogy még igazán lusta se tudok lenni, elmentem a boltba és megcsináltam a 6000 lépést.
A hajam borzalmas állapotban van. Olyan 20 éve festve folyamatosan, ami az amúgy is roppant száraz hajnak nem tesz jót. Mivel rendesen (kb 90 %-ban) ősz vagyok már, gondoltam, hogy a természetes ősz színhez hasonlóra befestem és hagyom lenőni. Találtam is festéket, tegnap anyu befestette. Kicsit sötét, napfényben egész jó.
A hasam ma délig nullás volt, aztán 0 és 5 között hullámzott. Az energiaszintem a béka hátsója alatt. Este 3/4 9. Megyek aludni. Nem állítok be órák. A cél: végigaludni az éjszakát hajnali ébredés nélkül. Hajrá!
