Bízom benne. Sőt az eddigi tapasztalatok is ezt mutatják. Csak ha az elmúlt tíz hónapot nézem, és csak a fizikai síkot, minden történés tanított valamit, mindegyik elvezetett egy új emberhez, mindegyikből eljutottam valahová.
Júliusban görcs, mentő, hónapokig (5) tartó vizsgálatok eredménytelenül, majd Dr D, aki nemcsak ezt tette rendbe, hanem a vállaimat is.
Nemrég elájultam, agyrázkódás. Nem vettem komolyan, de már ijesztőek lettek a tünetek, így orvos, CT, minden rendben, de három nap szigorú pihenésre ítéltek. Megtettem. És gyógyultam is jó tempóban. Mellette nagyon hamar megtanultam: lassítani kell, sokszor elég a minimumot nyújtani jó színvonalon, nem kell a jó sem, a maximális főleg nem. És azt is: ha orvos kell, akkor menni kell. És ha pihenés kell, akkor kell pihenni.
Alig hogy jól lettem, jött más. Mellfájdalom. Pár napja. Persze, hogy mindenkivel előfordul, hogy itt fáj, ott szúr, az ember sokszor nem is foglalkozik vele, mert gyakran elmúlik magától. De ezt most, mivel van a családban emlődaganatos megbetegedés, nem bagatellizálhatom el. Orvos: az első körben semmi kóros elváltozás, de mennem kell még emlő ultrahangra és mammográfiára.
Nincs bennem aggódás vagy félelem, ez a következő lecke, hamarosan rá fogok jönni, mit kell belőle megtanulnom.
