Úgy érzem, néha túlspirázom a dolgokat. Október óta dolgozom valahol, ahol az első naptól fogva nem akarok lenni. Kaptam két másik álláslehetőséget. Megkérdeztem M-t, T-t, A-t, M-t, V-t, K-t, mi a véleményük. Elmondták. Összegyűjtöttem a pro és kontra érveimet. Második napja erről szólnak a napjaim, nincs más témám. Miközben a döntés már gyakorlatilag októberben megszületett: nem akarok visszamenni H-ba. Akkor? Maradt a két új lehetőség. Abból nézzük a konkrétabbat, az első körben élhetőbbet. Maradt egy. Tehát? Megyek tanév végéig helyettesítő tanárnak. Spira? Francokat. Pont.
Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2017. április 30., vasárnap
Itthon, 2. nap: amikor nem számítasz rá...
Tegnap este értem haza Ausztriából. Habár az volt az első szabadnapom, mégis ma volt az első IGAZI, teljes. Szokás szerint tele programmal, intézni valóval. 6-kor keltem (órára), hogy mindenhova időben odaérjek. Délben hazajöttem, ettem.
Aztán aludtam egyet, enélkül kipurcantam volna háromra. Alvás után ettem a maradék sütiből, aztán vissza a városba.
V-val volt találkozóm. Sétáltunk egy nagyot, aztán beültünk a Madisonba. Vagyis ki, mert egész tűrhető idő volt.
A vacsimat vittem, ott ettem meg.
R: -
E: sült bacon, keretes tojás
Du.: sajtos rúd, szezám snack
V: sült mangalica szalonna
7km
...
A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.
Paulo Coelho
Tavaly előtt szeptemberben fordult egy nagyot az életem. Felmondtam az osztrák munkahelyemen.
Tavaly kalandosan indult az év, aztán áprilisban ismét fordult egy nagyot. Németország után megpróbálkoztam itthon boldogulni. Nem jött össze. Visszamentem külföldre, Ausztriába. Szeptember végén ettem először emberi módon, tudtam tankolni, anyut meghívni a megígértekre.
A kalandok folytatódtak. Külföldön is: Siztendorf, temetés Ausztriában. Kaland itthon is. Kis nyaralás, Kis pihenő után új munka, Unternalb. Alig egy hét pihenő után megint új hely: Hetzmannsdorf. Az első naptól nem akartam visszamenni ide, aztán közben lehúztam 7 etapot A-val.
Tavaly tavasszal totális kilátástalanság jellemzett: egyszerűen nem találtam munkát.
Idén tavasszal totál hirtelen kaptam két lehetőséget is (amellett, hogy várnak vissza Hetzmannsdorfba). Az egyik: masszázs tanfolyam elvégzése, utána dolgozhatnék A. mellett, helyben. A másik most csütörtökön pottyant be: G-ra hívtak az év végéig tanítani. Döntenem hétfőn kell.
A sorsunk azért állít minket mindenféle jó vagy rossz helyzetbe, hogy tanuljunk belőle.
Koncz Erzsébet
Régebben, történhetett velem bármi is, mindig beleragadtam a szituációba, nem láttam a fától az erdőt, nem láttam tovább az orromnál. Pedig utólag rájöttem, hogy ami történt, az nem tönkretenni akart, lehetett bármilyen rossz is, hanem segíteni. Egy leckét megtanítani. Elterelni egy bizonyos irányból. Segíteni abban, hogy változtatni tudjak, kilépjek olyan helyzetből, amiben nem volt jó nekem. Hetzmannsdorf -nekem- nagyon kemény hely. Viszont rengeteget tanultam ott. De tényleg az első naptól kezdve tudtam: nem akarok oda többet visszamenni. Csak éppen -mivel egyelőre- nincs új/másik hely, fogalmam sem volt, hogy tudnék eljönni onnan (hiszen az anyagi biztonságot a tavalyi ilyenkori helyzetem után nagyon tudom értékelni). És most hirtelen, szinte derült égből villámcsapásként állást ajánlanak (még ha egyelőre csak két hónapra is). itthon. A saját szakmámban. Olyan helyről, ahol már évekig dolgoztam. És a másik is itthon van, ráadásul helyben.
A kihívások azért vannak, hogy tanítsanak nekünk valamit, erősebbé tegyenek és megingassák azzal kapcsolatos hiedelmeinket, hogy mit vagyunk képesek legyőzni és mit nem. Amikor megértjük, milyen célt szolgál az előttünk álló kihívás, akkor feltárul előttünk az igazság: akadályok nem léteznek, csak lehetőségek, melyek által fejlődni tudunk.
Yehuda Berg
Amit biztosan akartam eddig is: kicsit itthon maradni, nem állandóan csomagolni. Nem akartam visszamenni A-hoz és két heteket egy demens emberrel tölteni, kevés szabadidővel, sokszor 2 napig bezárva vele a betonudvaros lakásba. A tanítás sem egyszerű, főleg ennyi év kihagyás után, de másfél hónapról van szó. Tehát lehetőség arra, hogy itthon maradjak úgy, hogy van munkám, ráadásul azért a fizetések is sokat változtak jó irányba azóta, hogy nem tanítok. És akkor a spórolt pénzem még mindig megmarad, tehát utána 3 hónapig még itthon tudok lenni fizetés nélkül. Az idő alatt találhatok itthon munkát, de az ügynököm akár találhat nekem kint is egy jó helyet, ahova nem szenvedni, hanem szívesen mennék vissza.
Döntenem hétfőig kell. Ha igent mondok, kezdés szerdán.
Úgy érzem, itt nincs olyan, hogy esetleg rosszul döntök. Semmi nem végleges, semmi nem visszafordíthatatlan. Azt érzem, hogy tálcán kaptam egy lehetőséget Hetzmannsdorf elhagyására. És arra, hogy egy másik helyzetben megnézhessem, mennyit tanultam magamról A. mellett. A fontossági sorrendről, a lényegesről-lényegtelenről, a munkához való -túlzó- hozzáállásról, mennyire megy "az egyik fülön be, a másikon ki" módszer... És hát gyerekekkel dolgozni merőben más (fejlődés, élet...) egy demenssel való munkával (hanyatlás, inkontinencia...) szemben.
Úgyhogy döntésre/kalandra fel!
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2017. április 29., szombat
Bölcs
"Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben."
Móricz Zsigmond
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2017. április 28., péntek
Itthon, 1. nap
Hazatérni annyi, mint szembenézni mindazzal, amit magad mögött hagytál.
Durica Katarina
G. épségben és gyorsan hazahozott. 17 fokkal volt melegebb a munkahelyinél és ezer fokkal érzem jobban magam.
G. épségben és gyorsan hazahozott. 17 fokkal volt melegebb a munkahelyinél és ezer fokkal érzem jobban magam.
Amikor két hete kimentem, még át lehetett látni a szomszéd házakig, alig növögettek a levelek. Ma pedig csodás, dús zöldben pompáznak a lombok. Szeretem.
M. feljött, megbeszéltük, hogy főz nekem vacsorát. Kolbászos rántottát kértem, és mennyei volt, köszönöm! Sok minden történt, V-val és K-val egyeztetek még találkozót a hétvégére, átszámoltam az anyagiakat, a fél cuccom kipakoltam, másra nem vagyok ma képes, alvás lesz ebből, korai. Saját ágy, saját ágynemű, itthoni levegő... Szeretem.
Holnap sok dolgom lesz, a vasárnap -talán- lazább. Vannak terveim, de egyelőre nem tudok gondolkodni. Kell egy kis idő, amire kialszom magam és amíg az agyam regenerálódik. És van min gondolkodni. Kaptam két itthoni álláslehetőséget. Egyik sem ideális, de meggondolandó. Nem bonyolítom, nem részletezem, vagy egy órája írom már ezt a bejegyzést, majd' elalszom közben... Ha kicsit pihentebb leszek, szembenézek azzal, amit magam mögött hagytam.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Otthon
Az otthon az a hely, ahol az ember saját értékrendje uralkodik. Ahol magunk döntjük el, hogyan töltjük az időnket és mit kezdünk a tulajdonunkkal. Máshol nem így van.
Atul Gawande
Ausztria 14/15., azaz a hazautazás reggele
Nem kozmetikázom: nekem ez a legszebb nap két hét után/óta.
Fent voltam hajnali 3-kor: mehetek haza! 😊
Felkeltem fél 6-kor: anyám, tényleg ma megyek haza! 😊😀
Hihetetlen, mennyi mindent kell itt az utazás reggelén gyorsan, "titokban" elintézni. Lopva, csendben, lábujjhegyen, óvatosan, amíg A. alszik. Nem tud a váltásról. A saját érdekében. Mert hogy néz már az ki, hogy én csomagolok, pakolok, hazautazom, ő meg nem mehet haza...
Ágyneműhúzás a kolleganőmnek, mosást kivinni, haj, "smink". Tusolás. A maradék cuccok csomagba. A csomagok kicsempészése a kapuhoz. A lehető leginkább nem feltűnő zugba, ha A. felébred és kijön, ne az legyen az első kérdése, hogy "Hova mész? Te mehetsz haza?!?!". Konyhapénz összesítés, öltözés, gyors bolt, hogy legyen V-éknak mára friss pékáru, ne bolttal kelljen kezdenie. (Tegnap főztem mára is.) És minden lépésnél figyelni, A. ébred-e már. Ha felkel, változik a program, akkor még ügyesebbnek kell lenni és közben ellátni a nénit.
Két-három óra még és jön a (meg)váltás. 😊
2017. április 27., csütörtök
2017. április 26., szerda
Ausztria 14/12-13. kedd, szerda: naponta, többször
Kedd
A. éjjel megint nem, de reggel elég sokáig aludt, így volt időm torna és miegymás mellett lassan két hét óta először olvasnom kicsit a neten. Hihetetlen, milyen dolgokat találtam, például a ketogén étrend témakörében. Én se vagyok guru, no de amiket mások írtak! Komolyan mondom, csak azokat sajnálom, akiket érdekel a téma, de még újak benne, és kapásból ilyen totál fals infókkal találkoznak. Pl.: egyél sok rizst. De mindegy. Nem fontos.
A. ma iszonyatosan hisztis volt. Mint egy SS tiszt, ordította az -értelmetlennél értelmetlenebb- utasításokat. Volt egy olyan gond, amiben kikértem a lánya véleményét. Okos tanácsot kaptam: ne húzzam fel magam ezen -se-, mert egyáltalán nem fontos. És igaza van. Nem fontos.
Jött a fodrász. Szólt, amikor kávét kért, majd:
- Visszamehetsz a szobába, majd szólítalak...
Nem fontos.
Délután:
Szerda
Nem tudom, mennyicskét aludtam, nem tudom, hány részletben. Egy demens az demens, Leírni nem tudom pontosan, akinek volt köze ilyen beteghez, az tudja, hogy hihetetlen és lehetetlen állapot.
Tegnap este fizikailag jól voltam, csak iszonyatosan fáradt és álmos, lassan második hete katasztrófák itt az éjszakák, és hozzáteszem: a nappalok is. Az idegeim? Már szót se találok arra, mennyire nincsenek. Pedig nagyon sokat tanultam itt, nagyon sokat változtattam a mentalitásomon, a demenciához valló hozzáállásomon. Mégis, mivel más ezt -elmondása szerint- bírja, néha úgy érzem, valamit én nem csinálok jól. Talán be kéne jönnöm a szobába, becsukni az ajtót, bekapcsolni a rádiót és hagyni, hogy a beteg tomboljon. Nem ott ülni, nyugtatgatni, segíteni.
Napi szinten (!) többször (!) átgondolom ezt az egészet. Amikor ide kerültem (jesszus, fél éve), már az első, a legelső nap azt mondtam: én ide nem jövök vissza többet. Kértem is másik helyet (azóta is teszem, folyamatosan), azóta sincs. Naponta (!) többször (!) eldöntöm, hogy tényleg nem jövök vissza többet, örülök, ha a két hetet végig kibírom ép ésszel. Aztán leülök, naponta (!) többször átszámolom az anyagi lehetőségeimet. És átsuhan a fejemen, mennyire hatalmas baromság volt, hogy semmit nem spóroltam az előző három év kinti fizetéseiből. Majd jön a gondolat, hogy ott az életbiztosítás, ami azért havonta nem kis összeg, és ez kicsit megnyugtat. Majd megszólal a kisördög: ha idén havi szinten annak a biztosításos összegnek a négyszeresét (!) félre tudod tenni, akkor miért nem tetted meg előbb is? Ez igaz, hülye voltam, de a múlt elmúlt, ezen már nem tudok változtatni.
Semmi más bevételem nincs, mint amit itt keresek. Ebből kell finanszíroznom az otthoni két heteket és a havi, azaz négy hetes albérletet, mert bár két hétig nem vagyok otthon, a fűtésszámla, a közös költség, az albérleti díj egész havi. És bizony a fűtés szó szerint egy vagyonba kerül így, hogy nem lehet rajta állítani, megy, ha otthon vagyok, ha nem. Legalább a virágok nem fáznak...
Szóval számolok, karcsúsítok. Ha nem jövök vissza, három hónapig maradhatok otthon anyagi biztonságban, akkor viszont nullára futok. És sajnos nincs garancia arra, hogy lesz közben/addig/utána új munka. Úgyhogy nem tudom, mitévő legyek, de ez a helyzet itt így ijesztő.
(Még mindig részletekben írom a kinti bejegyzéseket. Egy mondat, kettő, amennyire idő-energia engedi. Ez is kusza lesz így, de hát ez van...)
Délben itt volt G., az ügynököm sok mindenről beszéltünk. Otthon még átgondolom a dolgokat, aztán döntök.
A vicc ebben az egészben az, hogy az én életemben nem ez a helyzet a probléma. Hanem egy probléma miatt kerültem -és kerülök újra és újra- ilyen nehéz és kacifántos helyzetekbe. Tök őszintén: talán olyan ez nekem, mint egy drog, ami egy időre elfedi, elfeledteti a valóságot...
A. éjjel megint nem, de reggel elég sokáig aludt, így volt időm torna és miegymás mellett lassan két hét óta először olvasnom kicsit a neten. Hihetetlen, milyen dolgokat találtam, például a ketogén étrend témakörében. Én se vagyok guru, no de amiket mások írtak! Komolyan mondom, csak azokat sajnálom, akiket érdekel a téma, de még újak benne, és kapásból ilyen totál fals infókkal találkoznak. Pl.: egyél sok rizst. De mindegy. Nem fontos.
A. ma iszonyatosan hisztis volt. Mint egy SS tiszt, ordította az -értelmetlennél értelmetlenebb- utasításokat. Volt egy olyan gond, amiben kikértem a lánya véleményét. Okos tanácsot kaptam: ne húzzam fel magam ezen -se-, mert egyáltalán nem fontos. És igaza van. Nem fontos.
Jött a fodrász. Szólt, amikor kávét kért, majd:
- Visszamehetsz a szobába, majd szólítalak...
Nem fontos.
Délután:
Rá egy órára:
Szerda
Nem tudom, mennyicskét aludtam, nem tudom, hány részletben. Egy demens az demens, Leírni nem tudom pontosan, akinek volt köze ilyen beteghez, az tudja, hogy hihetetlen és lehetetlen állapot.
Tegnap este fizikailag jól voltam, csak iszonyatosan fáradt és álmos, lassan második hete katasztrófák itt az éjszakák, és hozzáteszem: a nappalok is. Az idegeim? Már szót se találok arra, mennyire nincsenek. Pedig nagyon sokat tanultam itt, nagyon sokat változtattam a mentalitásomon, a demenciához valló hozzáállásomon. Mégis, mivel más ezt -elmondása szerint- bírja, néha úgy érzem, valamit én nem csinálok jól. Talán be kéne jönnöm a szobába, becsukni az ajtót, bekapcsolni a rádiót és hagyni, hogy a beteg tomboljon. Nem ott ülni, nyugtatgatni, segíteni.
Napi szinten (!) többször (!) átgondolom ezt az egészet. Amikor ide kerültem (jesszus, fél éve), már az első, a legelső nap azt mondtam: én ide nem jövök vissza többet. Kértem is másik helyet (azóta is teszem, folyamatosan), azóta sincs. Naponta (!) többször (!) eldöntöm, hogy tényleg nem jövök vissza többet, örülök, ha a két hetet végig kibírom ép ésszel. Aztán leülök, naponta (!) többször átszámolom az anyagi lehetőségeimet. És átsuhan a fejemen, mennyire hatalmas baromság volt, hogy semmit nem spóroltam az előző három év kinti fizetéseiből. Majd jön a gondolat, hogy ott az életbiztosítás, ami azért havonta nem kis összeg, és ez kicsit megnyugtat. Majd megszólal a kisördög: ha idén havi szinten annak a biztosításos összegnek a négyszeresét (!) félre tudod tenni, akkor miért nem tetted meg előbb is? Ez igaz, hülye voltam, de a múlt elmúlt, ezen már nem tudok változtatni.
Semmi más bevételem nincs, mint amit itt keresek. Ebből kell finanszíroznom az otthoni két heteket és a havi, azaz négy hetes albérletet, mert bár két hétig nem vagyok otthon, a fűtésszámla, a közös költség, az albérleti díj egész havi. És bizony a fűtés szó szerint egy vagyonba kerül így, hogy nem lehet rajta állítani, megy, ha otthon vagyok, ha nem. Legalább a virágok nem fáznak...
Szóval számolok, karcsúsítok. Ha nem jövök vissza, három hónapig maradhatok otthon anyagi biztonságban, akkor viszont nullára futok. És sajnos nincs garancia arra, hogy lesz közben/addig/utána új munka. Úgyhogy nem tudom, mitévő legyek, de ez a helyzet itt így ijesztő.
(Még mindig részletekben írom a kinti bejegyzéseket. Egy mondat, kettő, amennyire idő-energia engedi. Ez is kusza lesz így, de hát ez van...)
Délben itt volt G., az ügynököm sok mindenről beszéltünk. Otthon még átgondolom a dolgokat, aztán döntök.
A vicc ebben az egészben az, hogy az én életemben nem ez a helyzet a probléma. Hanem egy probléma miatt kerültem -és kerülök újra és újra- ilyen nehéz és kacifántos helyzetekbe. Tök őszintén: talán olyan ez nekem, mint egy drog, ami egy időre elfedi, elfeledteti a valóságot...
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2017. április 25., kedd
Reggeli mocorgó
- bemelegítés
- 1 p ugrókötél
- 15 válltól felnyomás
- 15 jó reggelt gyakorlat
- 10 fekvőtámasz
- 10 felülés
- 1/2 p plank
(4 kör)
- nyújtás
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Bölcs
A derűs embereknek nem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van rajtuk.
Müller Péter
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2017. április 24., hétfő
Ausztria 14/11., hétfő
Tegnapi étek:
R: szokásos
E: zeller krémleves, sonkás rántotta
V: ld. tegnap
És végre néha, rövid időre besüt a nagy beton udvarba a nap, van egy kis remény, fény, élet, értelem a munkahelyemen.
Mai étek:
R: ld.tegnap
E: zeller krémleves, fasírt, cékla
V: ld. tegnap
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Reggeli mocorgó
- bemelegítés
- 10 elemelés
- 10 felhúzás
- 10 döntött törzsű evezés
- 10 guggolás
- 10 válltól feltolás
- 1/2 p plank
(4kör)
- nyújtás
Mozgás összefoglaló (16. hét)
Tegyél minden nap valamit, ami közelebb visz a céljaidhoz.
16. hét
(Ausztria)
|
H
|
K
|
SZ
|
CS
|
P
|
SZ
|
V
|
9.54km
|
- far+comb
- 11.35km
|
6.55km
|
- reggel
- 14.14km
|
7.01km
|
|
||
Heti
|
58.86km
|
||||||
Összes
|
795.9km
|
Mozgás 1-2. hét itt
Mozgás 3. hét itt
Mozgás 4. hét itt
Mozgás 5. hét itt
Mozgás 6. hét itt
Mozgás 7. hét itt
Mozgás 8. hét itt
Mozgás 9. hét itt
Mozgás 3. hét itt
Mozgás 4. hét itt
Mozgás 5. hét itt
Mozgás 6. hét itt
Mozgás 7. hét itt
Mozgás 8. hét itt
Mozgás 9. hét itt
Mozgás 11. hét itt
Mozgás 12. hét itt
Mozgás 13. hét itt
Mozgás 14. hét itt
Mozgás 15. hét itt
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2017. április 23., vasárnap
Ausztria 14/10., vasárnap
Ó, igenigenigen: kétjegyű a letelt napok száma!! :)
Nem írom már, mi volt, mi nem, mennyire volt nyugodt/dilis a nap. Nem akarom újra átélni, nem így akarom kiadni magamból, dög unalom lehet olvasni is, hogy fáradt vagyok, hogy nem bírom, ahogy győzködöm magam, hogy majd elmúlik...
Nem bántani vagy büntetni akarom magam azzal, hogy olyan helyen dolgozom, ahol kegyetlenül nehéz. Bármikor azt mondhatom: oké, ennyi volt, nem jövök ide vissza többet. Persze, hogy biztosan van másik munka, másik ügynökség, viszont a mérleg másik serpenyőjében ott van, amit tavaly ilyen tájban átéltem: kölcsönökből finanszírozni az életem, olyan keveset keresni, ami egyszerűen szégyen, nem enni, spórolni minden csepp vízzel, éjjel már nem olvasni, mert az áram is pénzbe kerül...
(Megjegyzés a tavalyi, otthon dolgozós életszínvonalamhoz. Megkérdeztem a könyvelőmet, R-t (persze, hogy nincs könyvelőm, R. volt osztálytársam és könyvelő), kell-e otthon adóbevallást készítenem, mert hogy dolgoztam otthon is tavaly. Felvilágosított, hogy az otthoni, alkalmi bejelentéses munka nem számít (!). És A., aki jogász, felvilágosított, hogy én jogilag be sem tettem a lábam a két mohácsi munkahelyemre. Szóval feketén kerestem a pénzt a főnökeimnek úgy, hogy jogilag ott sem voltam... Magyarország, én így szeretlek.....................................................)
Nem bántani vagy büntetni akarom magam azzal, hogy olyan helyen dolgozom, ahol kegyetlenül nehéz. Bármikor azt mondhatom: oké, ennyi volt, nem jövök ide vissza többet. Persze, hogy biztosan van másik munka, másik ügynökség, viszont a mérleg másik serpenyőjében ott van, amit tavaly ilyen tájban átéltem: kölcsönökből finanszírozni az életem, olyan keveset keresni, ami egyszerűen szégyen, nem enni, spórolni minden csepp vízzel, éjjel már nem olvasni, mert az áram is pénzbe kerül...
(Megjegyzés a tavalyi, otthon dolgozós életszínvonalamhoz. Megkérdeztem a könyvelőmet, R-t (persze, hogy nincs könyvelőm, R. volt osztálytársam és könyvelő), kell-e otthon adóbevallást készítenem, mert hogy dolgoztam otthon is tavaly. Felvilágosított, hogy az otthoni, alkalmi bejelentéses munka nem számít (!). És A., aki jogász, felvilágosított, hogy én jogilag be sem tettem a lábam a két mohácsi munkahelyemre. Szóval feketén kerestem a pénzt a főnökeimnek úgy, hogy jogilag ott sem voltam... Magyarország, én így szeretlek.....................................................)
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Reggeli mocorgó
-bemelegítés
- 10 felülés nyújtott láb
- 10 felülés hajlított láb
- 10 felülés váltott lábnyújtás
- 10 felülés törzsfordítással
(4 kör)
- nyújtás
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2017. április 22., szombat
Ausztria 14/9., szombat
E: sült csirke, zöldség, zöldségkrémleves
V: ld. tegnap
7km
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2017. április 21., péntek
Ausztria 14/8., péntek
Reggeli mocorgó itt
Az elmúlt pár napban próbálkoztam hagyományosabban enni. Nincs orvosilag igazolt cölliákiám, sem tejérzékenységem, viszont tény: nem tudom megemészteni a lisztes dolgokat és a tejeseket. Irtózatos tüneteket produkálok tőlük. Időről időre megpróbálom, hátha elmúlik, hátha ehetek néha olyat is, amilyeneket már nagyon régóta nem. A tejtermékek közül a vajat és a sajtot bírom, de ezeket is csak kis mértékben. Egy gyümölcsjoghurttal próbálkoztam: nem volt jó ötlet. Hasmenés, gyomor-, bélgörcs, irtó bűzös és sanyargató bélgázok. Vajas-lekváros zsömle és barna kenyér: gyomorgörcs, hasmenés. Csoki: hascsikarás, hasmenés... Úgyhogy egyelőre nem próbálkozom, mától visszaállok azokra az ételekre, amiket meg tudok emészteni.
E: zöldség krémleves, párolt hús, zöldség
V: sajtkrémes és sonkás-paprikás kenyér
Ja, és kimenő este (!) negyed 10-től 10-ig... No komment.
6 km.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)