Mára rövid várost és takarítást terveztem. Meg persze vicc volt tegnap, hogy ma be sem kapcsolom a telefonomat, hiszen ma kellett hívnom Dr D-t. Aztán reggel hasfájásra ébredtem: mensi. Gyógyszer, ettem, aztán visszafeküdtem aludni. Halogattam a takarítást, el is döntöttem, hogy majd holnap. Aztán az élet közbeszólt: pakoltam a konyhában, leesett egy tál, persze ezer darabban láttam viszont, még a hálószobában is volt. Nem volt kérdés: elő a porszívóval...
Ezután is beütöttem, levertem, nekimentem (...), úgyhogy kivontam magam a forgalomból és filmeket néztem főleg, aztán este séta.
A mensi gyötör rendesen, remélem, holnapra jobb lesz. Mert holnapra nem kevés a dolog, viszont nem óhajtok rohanni, kapkodni, meglesz minden, ha nem is holnap, idén még biztosan.
