3/4 10-kor jöttek értem. Átadtam a műszakot, aztán még M-ért mentünk és már indult is a BÚÉK-járat. Ugyanis már a múltkori hazautazáskor megbeszéltük, hogy ha dolgozunk az ünnepek alatt, hazafelé meg kell ünnepelnünk, hogy vége, boldog új évet kell kívánnunk, ki mit hoz, mert buli lesz. Így is lett. Volt ott egy kisebb kocsmára való ital, étel, süti, de elsősorban nagyon jó hangulat, rengeteg nevetés. És egy csomó gőz. Amit kiengedtünk. Mert azért nem volt semmi az ünnepeket végigdolgozni...
Volt a sofőrünk "Háromkirály", voltam én is.
Mindenki ivott mindenki italából, ettük egymás ételeit (én is bevállaltam), tényleg remek hangulatban telt az út és nagyon rövidnek tűnt. Nem mellesleg amúgy is nagyon jó időt futottunk.
Jött M., finom húslevessel, sőt a taxis szerepét is bevállalta, mert be kellett mennem a városba, de ugye nem kockáztathattam meg, hogy megszondáztassanak. Telefonok a családdal, és már el is röppent az este.
Fáradt vagyok, de itthon már jó fáradtnak lenni. Csönd van, nem szól a tévé, nem kell figyelnem, egy napra megengedem magamnak, hogy ne kelljen senkit megértenem, megnyugtatnom, kiszolgálnom, takarítanom, mosni, vasalni... Pár nap alatt kimegy majd az orromból a pisi (és egyéb) szag, holnap már nem fogom éjjel hallani a bébifont, nem kell beállítanom a reggeli ébresztőt, nem kell minden egyes alkalommal lefertőtlenítenem a wc ülőkét (...). Értelmes, emberi nyelven beszélnek hozzám, én is szólhatok értelmesen (pár nap és képes is leszek rá). Kimehetek, amikor csak akarok, szóval -ááááá!- ez a szabadság. Egy kis értelem. Egy kis magán szféra. Egy kis élet.
