Este tíz után hirtelen annyira fáradt lettem, hogy úgy éreztem magam, mint a nagymamám, amikor bevette az altatót, ami hatni kezd: tudtam, hogy ha nem teszem magam azonnal vízszintbe, ott elalszom, állva. Ahogy voltam, bemásztam az ágyba. Kiadtam az agyamnak a nagyon határozott parancsot: ne is próbálkozzon a képekkel, a gondolatokkal, mert én most alszom. Úgy is lett. Reggel fél hétkor ébredtem magamtól. Három hét alatt ez volt az első alkalom, hogy igazán jót aludtam.
Utolsó reggelim a hotelban: rántotta és a szokásos. Finom volt.
Kijelentkeztem, aztán irány az új lakás. Pakolásztam kicsit, majd ebéd. Étterem, ahol semmi nekem -ketogénesnek- való étel nem volt. Viszont egy kérdést megér, hogy kaphatnék-e tojásrántottát. És lám: kaptam. Igaz, hogy körítéssel (nem is emlékszem, mikor láttam utoljára kenyeret), de azt ott hagytam.
Aztán megint a lakás.
Főbérlős dolgokat elpakolni, szekrényeket, polcokat kimosni, hogy mehessen be a saját cuccosom.
A "speizomat" pakoltam először. Lassan ment, nagyon. Mert két hete vasárnap pakoltam be mindent (egy nap alatt, hát nagyon tudok már csomagolni...), azóta becsomagoltam Ausztriára, majd onnan haza, most meg itt ki... És mert még mindig nem tudom felfogni, hogy ami történt, megtörtént. Szeretem, és annyira hiányzik, hogy azt el sem tudom mondani...
Több dolgot említettem már korábban, amikre ez a két és fél hét alatt jöttem rá. És itt van most még egy a pakolás, csomagolás kapcsán. Mivel eddig is sokat költöztem, ez a hely is albérlet, tehát nem végleges, túl sok a cuccom. Úgyhogy most "végkiárusítást" fogok tartani, megpróbálom eladni, amit megvesznek. Ha mohácsiként olvasod ezeket a sorokat, itt jelzem, hogy jövő héten lehet jönni hozzám, vinni, ami megtetszik (ruha, használati cikk, műanyag dobozok, 37-es cipők, dísztárgyak...), méghozzá nagyon alacsony áron. Telefonszámot és időpontot a Facebookon tudunk egyeztetni. Nem vicc, ez holt komoly.
Még Knittelfeldben vettem ezt a szandált. Igen, magas sarkú. Igen, nagyon magas. Hogy ez mitől érdekes? Eddig még csak magas sarkúm sem volt, nem hogy a lábamon! Csakhogy augusztusban lakodalomba megyek, csini rucim már van, hát hogy néznék ki csiniben és az Adidas papucsomban?! ;-) Szóval ez is a változás(om) része: szeretnék megtanulni magas sarkúban menni, és ha csinos szeretnék lenni, akkor felhúzni. Ma volt rajtam először. Majdnem lezúgtam a lépcsőn, aztán úgy mentem, mint ahogy egy csikó görkorizik, aztán lassan belejöttem. És kényelmes is még a tetejében :)
Este eljöttem Hőgyészre. Itt vannak a húgom gyerekei Pestről, nagyon ritkán találkozunk, pedig nagyon szeretem őket. No meg nagymamám és anyu. És megy is a haverok, buli, fanta... :)
R: (hotelban)
E: (étteremben) Természetesen csak a rántottát ettem meg.
V: (Hőgyészen)
pár szelet kolbász.
