Csodaszép idő, kis forgalom, vezetés... Szeretem. Ma anyuéknál voltam (mostanában a pénteki osztrákból hazaérés után vasárnap elugrom hozzájuk). Vittem a reggelit:
Jó volt látni anyut és mamit, kicsit beszélgetni, megölelni őket. A kert idén is csodaszép:
 |
| Belelóg az ujjam, de amúgy nagyon szép a nárcisz. |
 |
| Ez az egyik kedvenc mai képem. |
 |
| Ez a másik mai kedvenc fotó. |
Anyu levesei mennyeiek.
A tegnapi tonhal salim maradékát is vittem.
Desszert: sült oldalas vele sült répával. Két ilyen adagot ettem.
Mami már nagyon nehezen megy, de kocsival még rábeszélhető egy-két dologra, délután felvittem a keresztszüleimhez. Őket is jó látni, és ott voltak unokanővéremék is a legminibb rokonommal, a kis Z-nal, aki meseszép kis gyerkőc.
És amire hazaértem, épp elcsíptem a naplementét. :)
M. is felugrott még.
És a vacsi is megvolt.
V. pedig írt napközben, hogy megcsinálta. Tegnap beszélgettünk vele a vezetésről. Hogy még sosem vezetett egyedül haza, 220 km-t. Meséltem neki az én élményeimet, az osztrákot is, és hogy legyőzve a félelmet egyszer (!) kell megcsinálni, aztán már nem lesz gond, és nem mellesleg hatalmas önbizalmat ad. Hát megcsinálta, minden gond nélkül elérte a célját és büszke magára. Hát én is nagyon büszke vagyok rá! :)
