Ma rövid napom volt a suliban. Alig bírtam energiával. Amikor hazaértem, bedőltem az ágyba. Azonnal elaludtam. Vekkerre ébredtem másfél óra múlva és magamban könyörögtem az égiekhez, hogy hadd maradjak így, itt, mert a szememet nem bírtam kinyitni és megmozdulni sem tudtam.
Ez már az elképzelhetetlen utáni fáradtság. Fogalmam nincs, tényleg nem tudom, honnan veszem az erőt, az energiát arra is, hogy felkeljek, hogy felöltözzek, hogy felhúzzam a cipőt, hogy dolgozzak... Ez a vésztartalék vésztartaléka, remélem, kitart a felépülésem végéig.
